A sablonos válasz valami olyasmi, hogy "az életre", vagy "a felnőtt korra", de szerintem, már mindenki tapasztalta, mondjuk egy nagyvárosban, hogy hiába tud nagyon jól angolul, nem tud mit csinálni, ha odamegy hozzá egy barnus és felszólítja számla nélküli face-to-face készpénzben vagy egyéb értékben értendő vagyon átruházásra. Vagy amikor először küldtek titeket a postába, hogy adjátok fel ajánlottan a levelet és a postás megkérdezte, hogy elsőbbségi legyen e és csak néztetek bután amikor kezetekbe nyomta azt a lapocskát amit ki kell tölteni, azt a rengeteg szép színes csekket inkább meg sem említem, még nem voltam olyan bátor, hogy megnézzem őket.
Utaztam a metrón, láttam, hogy egy nő a fejét fogja, eléggé egyértelmű volt, hogy nem most futná a 100at 10 mp alatt, de azt azért nem gondoltam, hogy ahogy lép ki a metróból elájul és összeesik a kettesmetró ajtajában. Eszembe jutott hogy Széchenyi mennyire sokat tett a magyar közlekedés modernizálásáért, hogy Semmelweis az anyák megmentője, hogy a nőknak havonta fáj a hasuk és még hasonló dolgok, viszont bármennyire is gondolkoztam, nem jutott eszembe, hogy melyik tantárgynak melyik óráján beszéltünk arról, hogy mit tegyek, ha egy néni elájul úgy, hogy a lába még a metróban van, viszont a feje már megkoccolta a biztonsági sávot és a metró tülköl, hogy az ajtók záródnak.
A néni, inkább nem nénizem, mert volt vagy 25 éves, szóval legrosszabb esetben is fiatalasszony,aztán ki tudja, hátha olvasni fogja ezt, szóval a lány mostmár jól van. A hívjunk mentőt kérdésre, a válasza az volt, hogy nem kell, szokott rosszul lenni és látszott rajta, hogy tényleg, hiszen most is rosszul volt. Végül nem hívtunk orvost, hiszem a saját lábán sétált be a Duna Pláza WCjébe, persze 3-4 nőtársa kiséretében. Láttam, hogy ez másik kávéház, szóval inkább odébb áltam.
Van papírom róla, hogy képzett elsősegélynyújtó vagyok, de itt azon kívül, hogy megóvtam a lányt attól, hogy az ájulásból a vonatkerék és a teste közötti kapcsolatnak a kattogó zaja ébressze fel, nem tudtam mit tenni.
Nem jön mindig úgy össze minden, ahogy szeretnénk. Nincsen ÉLET óra a gimnáziumban, sőt, ahogy hallottam, az egyetemen sem.
Volt egy beszélgetésem egy magyartanárral, aki azt elemezte még memphis/sequence hozzászólásán, hogy igazából értelme csak az irodalomnak van, a jog és közgazdaság óráknak semmi. Persze minden tanárnak maga felé hajlik a keze. Ha megkérdezel egy matektanár, hogy matekról, vagy mondjuk földrajzról menjen el az osztály fogászatra, a választ 100%os biztonsággal meg tudja bárki tippelni, leszámíva a földrajztanárok természetesen. De nem erről van szó, de amíg így állnak hozzá az iskolai alkalmazottak a felnőtté váláshoz, addig nincs miről beszélni.
Szerintem mindenki beleegyezne plusz egy órányi iskolába, ha azt az órát olyan tanár tartaná, akitől megkérdezhetnéd, hogy akkor most mi is van, ha mástnem lelki úton. Talán minden iskolának szüksége van egy Szőke Gábor atyára.
Egyszer úgyis minden jó lesz.