A sportot szeretem csinálni (jaj!), nézni... egyszerűen élvezni. Az utóbbi két hétvégén pedig meg is volt erre minden lehetősége minden egyes premis diáknak.
Gödöllő nagy város, még nagyobb, ha végiggyalogolunk rajta. Ez történt velem múlt szombaton, amikor is az olimpiai öt(hét)próba negyedik eseményén vettem részt: a gyalogtúrán. Az útvonal: Premi-Alsópark-Kastélypark-Erzsébet park... ott meg sok szerteágazó útvonal, aztán át az M31-esen, és még egy kis kör a határban. A táv: 24/2, illetve 24 km (bár ez utóbbi a nagy sár miatt meg lett kurtítva). Fárasztó volt, de tetszett; megkaptam a harmadik pecsétemet is.
A nagyobb múltra visszatekintő rendezvény: a 24 órás kosár. Felejthetetlen élmény...
Már negyed kilenckor a sportcsarnok melegét élveztem, és 9:00-kor el is kezdődtek a mérkőzések: a kicsik lelkesen vetették bele magukat a játékba. Ekkor még nem voltak sokan a környéken; az igazi csődület délután 3 és 5 óra jelentkezett... megtelt a nézőtér, a kondicionáló terem, az ebédlő.
A C002-es termi filmeket érdeklődve követték figyelemmel a fáradtak, meg az unatkozók, minden műfaj szerepelt a repertoárban, Horrorra akadva, Family Guy, Másnaposok, Borat... az egyetlen hátráltató tényező a szinte elviselhetetlen lábszag volt, ami az ablakok kinyitása előtt és után is kitöltötte a rendelkezésre álló teret.
Az ebédlőben nagy sikert arattak a társasjátékok: Beugró, Scrabble, Monopoly, Activity... bár a pókerbajnokság, és az ez után következő felhőtlen játszmák vitték a prímet. Ezeket persze csak addig lehetett űzni, amíg az ezekhez szükséges agyi szint megvolt a még kevésbé fáradt elmékben. Amikor már ez nem állt fenn, akkor következett a világ legjobb szerencsejátéka (copyrightos!): Egy dobókockával dob a játékvezető, és mindazok, akiknek a dobást megelőző tippje nem egyezett meg a kidobott számmal, hagymát voltak kénytelenek enni. Gyilkos egy játék, az biztos: fél óra után már senki sem bírta ép nyelvvel.
A kosárlabda mellett egyéb sportok is felütötték fejüket: a csocsó- és pingpongasztalok mellett is mindig álltak, kezükben a rúd végével, na meg az ütővel. Az éjszakának is megvolt a maga sportja: az alvás. Én nem értem, hogy lehet üvöltő zene mellett ezt tenni, de a legkülönbözőbb pózokban alvókat kellene inkább erről megkérdezni. Már ha éppen nem próbálják meg őket alvás közben - mintegy csomagnak nézve - arrébb tologatni.
Még végszónak: nagyon sajnálom, hogy nem írtam mostanában, de inkább kivártam a megfelelő alkalmat, semminthogy színvonalon aluli dolgokkal pazaroljam az olvasók idejét.
