Mostanában elég nagy divat lett mindent újra felhasználni. Annyira, hogy kivágjuk a fákat, írunk rá valamit a belőlük készült papírra, majd újra beolvasszuk és ráírjuk, hogy "ültess fákat", "újrahasznosított papír", vagy "vásárolj környezetbarát termékeket".
Bár nagyon ötletesnek tartom azt az e-mail aláírást, hogy "Nyomtasd ki ezt az üzenetet, majd égesd el. A zöldek meg hagy nyávogjanak.", de ennek ellenére támogatom és keresem jómagam is azokat a termékeket, amik megvásárlásával nem vágom el a torkát már-már közvetlenül egy kőszáli sasnak vagy nem taposok vele agyon egy hóvirágot.

A rengeteg mozgalom és felhívás és marketing és egyéb ellenére, sokan csak képmutatásból veszik meg az organikus zacskót az áruházban, mert azt a 10 perces sétát az X6os BMW-vel tették meg, ezzel közvetve száz meg száz apró teknősbéka brutális kegyetlenséggel történő megfojtását támogatták. Ennek ellenére, nem az én tisztem ítélkezni, rá is térek a cikk témájára.

Mit is értek felhasználói társadalom alatt? Az emberek, megfáradtan hazaérnek a munkából. Kinyitják az internetet és gondolkodás és bármi nemű szelektálás nélkül szívják magukba az információt. Az új információt. Na és akkor itt is tartok, a cikkem lényegénél. Korunk emberei hiába prédikálják az újrahasznosított és környezetbarát dolgokat, azok a dolgok, amik már egyszer megtörténtek nem érdekelnek senkit. A természetes úton lebomló szatyor nagyobb népszerűségnek örvend, mint az összes Beatles szám együttvéve a videómegosztókon. Sőt, talán többen keresik már a biopamutból készült farmernacit a boltokban, mint ahányan tudnák, hogy mikor is volt az a bizonyos Szatmári béke.

Sokan azt mondják, hogy nem lesz soha többé hitleri diktatúra vagy kommunizmus, mert már annyira felvilágosultak vagyunk, hogy sosem hagyjuk majd magunkat megvezeti a jövőben ennyire. Hát, mondjuk ezt annak a 720 ezer embernek aki kíváncsi volt az indián nevére. Borzasztó jó dolog, hogy érdekli az embereket az új, de az vállalhatatlan, hogy bulvár témájú az ország legkeresettebb napi- és hetilapja is, bár  ez nemzetközi probléma, szóval csak ezért nem kell szégyellnünk magunkat.

Ezen fajta felhasználói igénynek köszönhetően mind az internet, mint a nyomtatott sajtó esztétikai környezetszennyezést szenved. A könyvtárak meg panganak az ürességtől, amíg egyre vállalhatatlanabb vámpíros regények kerülnek a könyvesboltok, "best selling" listájára.

Az organikus, újrafelhasznált gondolatok el vannak hanyagolva. Talán megérdemelnének hasonló fokú törődést, mint a búzacsíraolajban kelesztett bioköles és akkor, ha lehet ilyet remélni, nem versenyezne egymással a nemzetközi kulturális leépülés és az amazonasi esőerdők pusztulásának sebessége.

Nem szabad csak prédikálnom és várnom a megváltást, ötletekkel is kell szolgálnom, mit lehetne csinálni a dolog megelőzéséért.

• A bulvármagazinok és -napilapok, ha lehet, szenteljenek egy oldalt klasszikus művek közlésére és adjanak helyet a feltörekvő szépirodalmi alkotóknak.
• Legyen médiája a klasszikus műveknek, az archívumok legyenek hozzáférhetőek az emberek számára.

Bár ez csak két dolog és süt belőlük a gyermeki naivitás, de példáknak megteszik. Nem szabad átesni viszont a ló másik oldalára, nem szabad a múltban élni, de a modernnek és az antiknak meg kell férniük egymás mellett békében. Ami működik már jó rég óta, azt nem kell csak azért megváltoztatni erővel, hogy új legyen.

Ahogy mindenki tanulta, hogy a haza fényre derüljön, három dolgot kell csinálni "hatni, alkotni és gyarapítani", de mind a hármat azonos mértékkel, mert gyarapítás nélkül az alkotás csak felejtéssel kikövezett őrült útja a múltból való menekülésnek, ami csak felejtéshez és a régi jó dolgok elkopásához vezet.