Hideg van. A természet nyugalomban csicsikál. Minden lelassul. Az erdőben sem alakul ez másképp. Sőt, éjjel ez még szembetűnőbb. Az "este jő, szürkül bé". Nyikkanni a nappali állatok nem mernek ilyenkor. Meg nem is akarnak. Dr. Bubó diskurálgat. Talán Ursulával, ki tudja. Jól esne ilyenkor egy forró orosz csáj. Inkább nem iszok. De a legjobb tea apádé. Kánya bánja... de a dohány! Mindegy. A farkasok a fekete eget bámulják. A hold se süt. Éppen ott jár barátom, Ferenc. Zimankó. Túléli? Betérhetne. A szomszéd kocsmába is. Ott sok a duhaj duhajkodó. Szász, bajor, rác, horvát. Hordóinkat nem kímélik. Az öcsém a csapos, Illés. Yateset nem szolgál fel. Apám nagy gyűjteményében mindenféle bor volt. Már nincs sok. A falu szépe is ott van. Alakja csupa kecs. Kés van kezében. Dolgozik. Nagyon megtetszett nekem annak idején. Az egész család kiszolgálja a mulatókat. Csak én nem vagyok ott. Én csak írok itt az ágyamban. Kint nyerítenek a lovak. Telivér, ahal-tekin? Dehogy! Inkább Trabant. Koros. Apám is az. Az övé. Hova mehet? Talán a városba, a gazdagok báljába? Ahol a fő fogás polip? Piha! Nem hiszem. Inkább igyekszik a polgármesterért. Juhász Kamill. Ne! Rideg ember az. Nem hiányzik a mulatozáshoz. Azt ígérte, eljön. Anyám pedig aggódós asszony. A múltkor is, mikor a Kutasi Pál nem volt ott a misén, rögtön üzent apámnak, hogy nézze meg, mi van vele. Gyötörte a láz. Ha a pápa is jött volna celebrálni, akkor se ment volna misére. Apám rögtön el is vitte az orvoshoz. Már a Tarpa-tó mellett járt. Onnan már nem messze volt a polgármester háza. Hirtelen az autó elé rohant valami. A falu egyik kóbor kutyája volt, Paul. Ikrek voltak, mindig együtt mentek testvérével, Peterrel. Valószínűleg valami németeké lehettek, mert ez volt a nyakörvükre írva, mikor megtalálták őket. De a falubeliek csak Péternek és Pálnak hívták őket. Most Paul ott feküdt a kerék alatt. Apám nem tudott mit csinálni. A kocsmára gondolt. A kocsmában egy pint ért vagy száz forintot, persze pálinkából. Nem is a ser! Este volt, már inkább éjszaka. A polgármester kertje már látszott. Benne három szobor: Brahma-Visnu-Siva. Dóri, a polgármester lánya a kocsihoz sietett. Rögtön fel is ajánlotta a segítségét. "Jöjjön! Apám bajban van." Elfutottak a házig, és be. Az asztal mellett két ember üldögélt, az egyik a polgármester volt, a másik... "Stabiszevszky vagyok." "Az mi?" "Az a nevem. APEH. A polgármester úr nem fizetett adót. Mindjárt hívom a rendőrséget." "Szükséges ez?" Eszembe jutnak apám szavai. "Fiam, nem leszel baka. Nem vonz téged a tót hon." Aztán úttörő lettem. De a hatósági pálya sosem tetszett. Miért jó ez nekik? Éjjelek éjjelén az embert riogatni? Istenem! Itt a falra akasztva egy sisak. "Evil Helmet." Legyek öngyilkos? Nem. Be kell fejeznem. Nincs sok hátra. Csak egy. Semmi értelmes nem jut eszembe... Az ajtó nyílik. Vége a mulatságnak. Hazajött a falu szépe. "Te még ébren vagy? Képzeld, milyen sokat ittak. Egy kicsit segítened kellene. Az a Wirnhardt gyerek már megint jócskán felöntött a garatra, apád meg a polgármesternél van. Haza kéne kísérni..." És egy csókot nyomott az arcomra...