Gondolom, nem az én posztom a mai nap rejtelmeiről írni, de azért leírom személyes tapasztalataimat, mert hát van elég (meg mi tagadás, élvezem is a dolgot...), és az is jó, ha a premblogon van néha valami oridzsinál premis, nemde?
Kezdem az elején. Azaz a foglalkozásválasztásnál. (Ami nekem hétfő reggel 7:50-kor történt, de mindegy.) Nem volt hiány az elfoglaltságokból, úgyhogy sikerült jó helyeket találnom, egyik választásomat sem bántam meg, sőt, kifejezetten örültem, mert minden dolgot amit csináltam, már ne először próbáltam, így nem okozott nagy gondot az elkészítésük... (persze, nagyképűsködik!) Na jó, nem azért mondom, de hát nem a kézügyesség az erősségem, úgyhogy a kézműves elfoglaltságok általában nem a kedvenceim, de most csak kivételek voltak.
Kicsit lassan és zökkenősen ment a választás, maradván a régi rendszernél (papír, toll). Már felvetült az ötlet, hogy mi lenne, ha elektronikusan oldhatnánk meg a dolgot, ami nem is hülyeség, csak a szervezők szerint kivitelezhetetlen a dolog. De miért ne lehetne jelszóval védekezni? A jelszó meg valami olyasmi lehetne, ami az iskola és a tanuló számára tudott, mások elől viszont kutakodás nélkül rejtve maradt dolog (pl. diákigazolvány-szám). No nem baj, azért így is működnek a dolgok... (Nem is mindig sikeresek a modern módszerek, a Neptunt például szidja is mindenki rendesen.)
Szóval, magukról a foglalkozásokról. Amin én részt vettem, az a hímzés és az üvegfestés voltak, ahogy már említettem, alsós koromban már mindkettőben volt részem, úgyhogy nem okoztak túl nagy nehézségeket. Ami viszont nem tetszett, az az időhiány... hiába, egy óra vajmi kevés egy szép hímzés aprólékos elkészítéséhez, vagy a kontúr megszáradásához. Egy egész délelőttös kaláka még jobb lenne, beszélgetéssel, italozgatással (persze alkoholmentessel ám!), de azt mondták a kedves vezetőink, hogy fejezzük be a munkát otthon. De az úgy akkor sem az igazi...
Apropó, italozás. A harmadik órában ez meg is valósult számomra: ittunk egy kis чай-t, ettünk orosz csokit, beszélgettünk az orosz karácsonyi népszokásokról, meg énekeltünk egy kicsit a végén (ellentétben a más nyelvi órákkal, ahol a produkciókból ítélve szinte csak és kizárólag éneklés folyhatott...), úgyhogy én személy szerint nagyon jól éreztem magamat. Az más kérdés, hogy jól esett-e egy egész iskola előtt énekelni egy kicsit olyan nyelven, amin még nem olvastam összefüggő szöveget... de nem lett belőle nagy égés (á, nem...)
Zárásként. A nap elején viccesen megjegyeztem osztálytársaimnak, hogy ha jövőre nem lesz ajándékkészítős projektnap, akkor fizetek Bárdy Péter igazgató úrnak száz forintot. A nap végére meggondoltam magam.
Utóirat. Szeretnék az iskola felé egy kérést benyújtani (a jövőbeni számítógépes jelentkezés mellett): igényünk (igényem) van egy projektnapértékelő-rendszer elindítására. Ez mindenkinek jó: a vezetőknek meglesz a feedback (ha a kifelé menő lányok-fiúk mosolygós-szomorú arcaiból nem tudtak leszűrni sok mindent), a tanulóknak meg meglesz a lehetőségük elmondani a véleményüket. Nem kell sok: csak egy google-spreadsheet, vagy egy nyomtatott kérdőív. Ha valakinek (értsd: ált. brit tudós-barátunk) megtetszik az ötlet, kommenteljen. Ha nem, akkor is. Előre is köszönöm!
