Hiába minden fogadás és tippelgetés, nem azért nem írtam mert meg lennék sértődve, egyszerűen sokkal több elfoglaltságom van mostanában, mint ami mellé még a blogozás is beférne. Bocsi, de így legalább teretkaphatnak a vendégcikkek is. Szóval Földváryné Martin Judit tanárnőről, anonim szerző tollából:
Azt hiszem, mindnyájunkat nagyon megérintett Földváryné Martin Judit tanárnő halála. Egy haláleset mindenesetben rosszul érinti az embert, főleg, ha egy közvetlen közelében levő személyről van szó. Hihetetlen belegondolni, hogy három kicsi gyerekét és férjét hagyta maga után. Ilyenkor az érintett személy családjának a legrosszabb feldolgozni, és elfogadni ezt a helyzetet. Persze minket, diákokat is rosszul érintett Judit néni hirtelen halála. Nagyon kedves és jó tanár volt. Látszott rajta, hogy szereti azt, amit csinál, és szívvel-lélekkel csinálta azt. Rendkívül szerencsés embernek érzem magam, hogy megismerhettem őt, és hogy tanítványa lehettem. Úgy gondolom, (szerintem diáktársaim nevében is mondhatom) hogyha ezt előre tudtuk volna, mindenki lelkesebben és nagyobb erőbedobással tanulta volna a latint. Mikor meghallottam a hírt, teljesen le voltam döbbenve, és nem tudtam felfogni a történteket. Eszembe jutottak a latin órák, az órai beszélgetések és a nevetések, mert Judit néni mindig vevő volt a vicceinkre. Nyilván a tanárkollégákat is rosszul érintette Judit néni elvesztése. Nagyon rossz belegondolni, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet, mindenféle komolyabb előzmény nélkül. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy egy sokkal jobb helyre került, és ez így is van. Bizonyára, Judit nénit Isten már az országába fogadta. Azt hiszem, ilyenkor ez a dolog vigasztalja a legjobban az embert, hogy neki sokkal jobb így. Családjának szeretném kifejezni őszinte részvétemet. Nyugodjon békében Judit néni.
Hát, a blog nevében is mondom, nyugodják békében Judit néni.
