A cikk az eduline.hu-n megjelent írásra reflektál.
Nyolcadikos kompetencia-felmérésen volt egy szövegértési feladat az Államokban, ami széles körű népfelháborodást keltett. Szülők és tanárok együtt kezdték el folyatni a zsenialitás génjeit tartalmazó nyálukat, hogy ilyet nem lehet megkérdezni a gyerekektől. A gyerekektől, akik körében a legnépszerűbb olvasmányban, egy vámpír, aki csillog a napfényben hódítja meg egy emberlány szívét, aki közben egy vérfarkasba szerelmes.
A feladat egy híres gyerekkönyvíró tollából származik. A nyulat kihívja az ANANÁSZ, egy futóversenyre. A nyertes jutalma egy nindzsa és élete végéig elég fogkrém.
A felsorakozik a nyúl és az ananász a rajtvonalnál. A varjú elgondolkozik, kinek kéne szurkolni. A nyúl a gyorsabb, de az ananásznak biztos valami trükk van a tarsolyában, hiszen lassabb. Annyira lassabb, hogy mozogni se tud. Kifundálja, hogy az ananásznak fog szurkolni.
Elindul a verseny, a nyúl fut, az ananász ananász. Semmi trükk, a nyúl nyer, az ananászt meg megeszik.
A feladat annyi, hogy "Ki volt a legbölcsebb állat?" és "Miért ették meg az ananászt?".
Miután elgondolkoztam a feladaton arra jutottam, hogy egy ilyen kérdés sokkal jobban le tudja mérni a gyerekek képességeit, mint egy átlagos kis történet, triviális kérdésekkel.
Mi is van itt előttünk? Egy kérdés, ami egy szubjektív vélemény alkotására kényszeríti a gyermekeket. Hiszen eldönteni, hogy ki a "szép", ki a "csúnya" vagy a "bölcs", mind egyéni válaszalkotást követel meg tőlük.
Miért ették meg az ananászt? Nem szövegértési feladat valóban. Szövegértelmezési inkább, amennyiben fel tudunk fedezni a két szó között bármi különbséget. Mi számít, akár ebben, akár a másikban jó válasznak? Talán bármi, ami arra utal, hogy a gyerek tudta értelmezni a kérdést és hozzá tudta kapcsolni a szöveghez. "Megették, mert az ananász finom." jó válasz, logikus, megmagyarázható és mélyebb logikai és erkölcsi fejlettséget követel meg ennek belátása a gyerektől, mint a "Megették, mert az ananász átverte az állatokat." válasz.
Miért jogos a szülők felháborodása?
A feladat nem megszokott. Előhozhatja azokat az erkölcsi normákat, amit a gyerek otthon kap. Akinek a rosszalkodását megbüntetik, valószínűleg az ananász "halálát" a viselkedéséhez fogja kötni, hiszen a gyümölcs is rosszalkodott. Akinek azt tanítják, hogy mindig lássa meg a dolgokban a valódi jelentésüket és az életben elfoglalt szerepüket, az be fogja látni, hogy az ananászt azért ették meg, mert finom. Persze az ellenkezőjét is be lehet ennek bizonyítani, de ez pont elég indok ahhoz, hogy a szülők megharagudjanak a feladat kiötlőire.
A feladat így nem azt kéri számon, amit a szülők és a tanárok elvárnának egy feladattól. A feladat lényege az otthon és az iskolában begyakorolt eljárások betanítási módszerének és hatékonyságának a tesztelése. Amelyik feladatot deriválással kell megoldani ott deriváljanak a gyerekek, hiszen azért tanultak meg deriválni, hogy ahol lehet deriváljanak és csak ott deriváljanak, ahol deriválni kell. Az is felháborodást keltene, ha egy matematikadolgozatban olyan esetben követelnék meg a deriválás használatát, ahol az nem egyértelmű, pl. oda van írva, hogy koordinátageometriai feladatot. A diák meg sem próbálja deriválni, hiszen nem az van oda írva.
Így a felháborodás, mint olyan teljesen elfogadható reakció a jelenlegi oktatási keretek között.
Miért nem jogos a szülők felháborodása?
Amikor én sikertelen voltam egy dolgozaton, a szüleim első kérdése mi volt? "Másnak sikerült? Akkor neked miért nem?" Ez a hozzáállás pedig eltűnőben van. Sokszor tapasztalható, hogy a felnőtt véleménye szerint, amit ő alkot az tökéletes, így a gyerek is az. Amit az nem tud megoldani, az nem is elfogadható, amit az nem ért, az hülyeség. Amit a felnőtt nem ért, az is hülyeség.
A feladatnak van létjogosultsága, talán pont ez a tanítás jövője, hogy a megszokottól eltérő területen kell majd alkalmazni a megszerzett tudást. Matekdolgozatban nem egyenletet kell megoldani, hanem egy adott szituációban rá kell jönni az eddig tanultakból melyik az ott felhasználható ismeret. [Józsi bemegy a boltba, van pénze egy új TV-re, de mégis úgy dönt, hogy később fizet, miért tette ezt?] vagy [Azt kéred a dzsinntől, hogy legyen végtelen mennyiségű pénzed. Erre a dzsinn azt válaszolja, hogy rendben, mától a végtelenségig kapni fogsz 1/n dollárt. Miért jártál marhára rosszul és miért jó a dzsinn válasza?] persze ezek, csak ötletek, amiket és amikhez hasonlókat nem biztos, hogy elfogadnának a szülők.
Mi a jó és az előremutató válasz ezekre a problémákra? Bizonyára nem az, hogy megértés nélkül elítéljük és tűzzel égetjük fel az összes ilyen próbálkozást.
