A címbe nem kell belekötni. A legjobb, ha nem is értelmezzük. Na jó, azért valami kis köze csak lesz a cikkhez a címnek, hisz nagy pofátlanság lenne akkora művésznek tartanom magamat, hogy majd én megmondom, hogy miről is szól a cikk.
Biflázva a lényeget (igen, ez így ismétlés - a szerk.) az a kiemelendő és fontos... (ez meg már nem is ismétlés, hanem erőltetettség - a szerk. [na ezt meg már felesleges volt megmagyarázni - a szerk. {leírni hogy felesleges volt megmagyarázni meg egyenesen... hát... jó, mondjuk azt, hogy nem vagyok gyakorlatban - a szerk.}])
Visszatérve az eredeti témához észre kell vennünk, hogy az idő vészesen telik. Ma reggel elgondolkoztam azon, hogy mi volt régebben. A tegnap reggel, vagy az, hogy először beültem a A204es terem egyik balszélső padjába. Kronológiailag, természetesen a tegnap reggel volt korábban, az ötödikes évnyitó pedig régebben. De amúgy, mindkettő eltelt, mindkettő annyira régen volt már, hogy nem lehet rajta semmit változtatni. Mindkettő túl régen volt.
Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy kapunyitási pánikom van és vészesen elkezdtem merengeni megjegyezném, hogy nemrég ballagtam, ilyenkor meg csak elgondolkozhatom a múlton és a jövőn. Nyolc évnek mondtunk búcsút egy nap alatt. Bár, ez nem is annyira jó kifejezés, hiszen nem búcsút mondtunk neki, inkább eltettük ezt a nyolc évet egy dobozba, olyan kis díszes ékszerdobozba. Eltettük, hogy ezentúl máshogy tekintsünk az emlékekre.
Eltettük, nézegetjük, szép volt, jó volt és vége van. Pont és kész, nincs ezen mit vitatkozni.
Áhhá, nincs mit vitatkozni? Má' hogy ne volna. Csak éppen felnőtt véndiáknak sokkal fontosabb dolga van. Le-kell-érettségizni. Írásbelik, pipa, emeltszóbelik, pipa és akkor még hátravannak a közép szintű szóbeli érettségik. Azok, amikre én is éppen tanulnék, ha nem itt írogatnék, dehát kinek a pap, kinek a paplan. Mondjuk azért a szülők nem állnak ilyen lazán a dologhoz, hogy nembaj "te csak házasodj, boldog Ausztria", mivel ők látják, hogy akkor lehetek valami, ha hihhhetetlenül jól sikerül a magyarom is, meg a törim is. Éljen az ovinacionalizmus.
De talán erről a témáról egyelőre elég ennyi. Nem ártana immáron tanulni.
