Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Igazgató Úr, kedves tanáraink!
Ahogy a ballagáson is hallhattuk már a 12.a búcsúszövegében "és vége". Akkor vége lett mindennek, ami miatt boldogan bandukoltunk nyolc éven keresztül az iskolába, de előttünk volt még az a megpróbáltatás, amiért közvetve és közvetlenül nyolc éve küzdöttünk. Perceken belül már ennek is vége.
A gimnáziumi nyolc évünk alatt, nem lódítok nagyon, ha azt mondom, hogy országos, de akár nemzetközi szinten is kiemelkedő képzést kaptunk. Természetesen a tananyagot is maradéktalanul magunkévá tehettük, de én inkább a morális nevelést emelném ki. Sokszor hallhattuk, és mi magunk is gyakran felemlegettük, hogy nem az érdemjegyet kell nézni, hanem a mögötte álló embert. Szerencsére bátran merem kijelenteni, hogy ha ebben az osztályban akár az embert, akár a jegyeket nézzük nem fogunk csalódni.
Tanítottak minket nyolc éven át, több ezer órán keresztül, de mint mindennek, ennek is két oldala volt. Tanáraink tanítottak minket, de ők is tanultak tőlünk. Az egész osztály nevében szeretném megköszönni az érettségire való felkészítést kedves tanárainknak.
A vizsgáztató bizottságban az objektivitást képviselő harmadik félnek, tisztet Vizsgaelnök Asszonynak szeretném megköszönni a jelenlétet és a felügyeletet. Tapasztalataim szerint, egy pedagógusnak öröm, ha jól megszerkesztett és tartalmas feleleteket hallhat az érettségiző diákoktól. Még, ha nem is az ő diákja a felelő, a vizsga visszajelzésként szolgálhat, hogy a tanári szakmának nem csak múltja, de jelenje és jövője is van. Reméljük, hogy tisztelt Elnök Asszony kellemes élményekkel távozik.
Szeretnénk megköszönni az iskolának nyolc év segítségét és útmutatását.
Kellemes nyarat kívánunk a tanárainknak és reméljük mindnyájukkal találkozhatunk a szombaton tartandó érettségi banketten!
Köszönöm a figyelmet!
-Mile Marió, 2011. június
