Elnézést, hogy nem nagyon írtam az előző napokban, de el voltam foglalva eggyel és mással... meg azt is kérték szerető és kritikus olvasóim, hogy hosszabbakat írjak, de az meg csak akkor megy, ha eszembe is jut valami (aminek most jött el az ideje). No, de térjek a tárgyra.

A remix a wikipédiás meghatározás szerint valamilyen zenei dolog feldarabolása, darabonként megváltoztatása, majd más sorrendben való összerakása. Véleményem szerint ez a fajta zene nem több, mint olcsó plágium, mondanivaló nélküli majomkodás. Mi szükség van erre? Ha lenne valamilyen üzenetem, akkor írnék egy tejesen új művet, így viszont az egyetlen üzenetem az lehet, hogy mennyire jó arc vagyok (hozzáteszem, ez a legnagyobb bajom a mai könnyűzene diszkóágazatával, valahogy nem látom a mondanivalóját ezen kívül... na mondjuk, a Thunderstrucknak sincs sokkal több jelentése).

Ma, mint jó katolikus, és halottait ápoló személy, voltam kis családommal a temetőben, és arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy az emberek nem csak úgy lerakják a mécseseket a sírokra. Nem-nem. Anyukám például perceket tudott tölteni azzal, hogy elrendezze őket a számára megfelelő kompozícióba, ami lehetőleg szép szimmetrikus legyen. Egy sírt viszont általában nem csak egy család gondoz. Mikor megérkeztünk, már voltak üvegek a sírkövön (nem, nem sörös), de persze mi is vittünk sajátokat. Így aztán újrarendeztük az egészet, és adtunk egy teljesen más képet az egésznek. Szerintem ez azért szellemi munka, ha nem is zene, remix, és mégsem plágium...

Szombaton részt vettem egy díjátadón, öltönyben, elegánsan (amennyire tőlem telt...) átszellemülten a klasszikus zenétől és a könnyektől, amiket a beszélők arcán láttam. Másnap bőrkabátban ültem az alulfűtött templomban, átszellemülten a pap prédikációjától és a meghitt légkörtől. Délután pedig hétköznapi ruhában, szotyizva álltam egy focimeccsen, átszellemülve a játéktól meg az ordibálástól. Mennyire változik az ember, mennyi arca van! Jó dolog látni, ahogy ugyanaz az alap más külsővel jelenik meg különböző szituációkban. Ám az embert nem lehet plagizálni, főleg nem önmaga által. A zene sem írja át önmagát! (Jól is nézne ki, minden egyes meghallgatás után változnának a számok a Youtube-on...)

Szóval, kedves gyerekek, a lopás nem szép dolog, és mindig legyetek igazi egyéniségek! Jó éjszakát.