Furcsa dolog idősnek lenni. Makacsnak, elszántnak, nyugodtnak, hevesnek. Az az igazság, manapság már nem az igazi. Mindig félni, hogy mikor fogy el a pénze, mit fog adni az unokáknak, dédunokáknak, ha jönnek, és persze melyik ruhát vegye fel a templomba.
A fiataloknak sem egyszerű. Mindig félni, hogy mikor fog elfogyni a pénze, ha öreg lesz, lesz-e pénze ajándékra, ruhára...?
Én is sokszor gondolkoztam már rajta, milyen lesz, ha öreg leszek. Ráncos bőr, megroggyant hát, romló memória, de óriási bölcsesség. (Király, nem? Nem feltétlenül.)
Aztán a halál. Mindenki fél tőle. Retteg. Ódzkodik. ...pedig mindenki meghal, és mégis.
Ne vitázzunk sokat velük. Ne veszekedjünk. Lehet, hogy nincs igazuk, de akkor se. Rájuk kell hagyni. Nincs már túl sok idejük hátra.