Styx-faktor

2011.12.10. 21:13 Karvaly úr

Miért jó az, ha szándékosan idegesíthetjük magunkat? Miért akarunk másokat a saját érveinkkel a sárba tiporni? Miért nem tudunk érveléskor értelmes érveket találni? A sok miért után jöjjön az, hogy miért is írom ezt a sok miértet.

Sokáig úgy gondoltam, hogy nagyon jó dolog a tehetségkutató műsor a tévében, mert láttam a régi felvételeket a Ki Mit Tud-okról, és azt hittem (,hogy...), ez is körülbelül erről fog szólni. Ez volt akkor, mikor elindult az első Megasztár (igen, már éltem akkor!...), és abban a műsorban nem is csalódtam sokat. Még úgy volt, keresik Magyarország hangját, és elhittem nekik. Később a színvonal egyre lejjebb esett, és akkor vesztettem el hitemet teljesen, mikor megláttam a castingon Pál Pista bácsit. Aki nem tudná, ő egy idős nógrádi duda- és ének művész, még kisebb koromban egy osztálykiránduláskor hallottam élőben énekelni (csak az osztályunknak! akkor sem a pénz érdekelte, meg most sem), és lenyűgözött, milyen jó a maga műfajában, később a gödöllői zeneiskolában is fellépett, akkor is nagyon tetszett... Szóval, következő alkalommal már a televízió képernyőjén ismertem rá. Meglepett, hogy egy ilyen műsorba, mint a Megasztár, ahol elsősorban 30 évnél fiatalabbak szoktak feltűnni, egy nyolcvan-nemtudomhány,desok éves öregembert is beengedtek, de gondoltam, a népzenei műfajt is előnyben részesíti a TV2. Aztán megszólalt. És énekelt. És folytatta. Hihetetlenül tetszett, már harmadszor is, egy élmény volt hallgatni. Eszenyi színművésznő arcán még könnycseppeket is véltem felfedezni, bár lehet, hogy csak akartam... És vége lett. Kíváncsian vártam a zsűri véleményét. "Köszönjük szépen, viszontlátásra."

...................

ENNYI? Ennyire értékelik a művészetet?

A sírás határán álltam. Nem tudtam, mi történt. Aztán megpróbáltam ésszerű magyarázatot keresni arra, ami történt. Ezek jutottak eszembe:

  • Annyira jó volt, hogy féltek, ha továbbengedik, kenterbe veri az egész mezőnyt.
  • Eszenyi színművésznő a zsűriasztal alatt lecsót készített, és éppen a hagymaszeletelésnél tartott a dal alatt.
  • Elrettentő példának szánták, nehogy bárki megpróbálkozzon a bejutással, aki több, mint 70/népzenével foglalkozik/fenomenális.
  • Úgy vélték, ha továbbengedik, az örömtől szívrohamban meg fog halni, és ezt persze nem akarták.
  • A szórakoztatóipar egyszerűen nem vevő az ilyen típusú előadókra, csak a nyálas cicababákra, illetve az ordítozós/kigyúrt macsó/emós srácokra.

És az a baj, hogy utóbbit találtam a legvalószínűbbnek. De akkor miért engedték levetíteni a produkciót? Hogy még meg is alázzák azokat, akikre nem illik rá az előbbi felsorolás egyike sem? Ha nem vagy ilyen, akkor nem vagy eladható. És akkor a kutya se kíváncsi rád. És itt az átkötés Prem-blogger cikkéhez. Legyél egyéniség, persze. De csak olyan egyéniség, amilyet mi szeretnénk.

Az X-faktor egy kicsit sem különb. Sőt. Ott még egy kicsit rágyúrnak a show-elemekre. Keresztes művésznő alakításain már a hasamat fogom. Nem értem, hogy létezhetnek olyanok, akik ezt az egész, megrendezett Való Világ-klónt beveszik. A felhozatal pedig az összes eddigi "tehetségkutató" közül az egyik legszörnyűbb. Mert igen, az angliai, meg az amerikai változatok is meg vannak rendezve. Már a Wikipédia is elismeri, tehát nem csak egy kósza véleményről van szó. Csalások, botrányok övezik az egész műsort. És azt is csak azért, hogy még jobban megnöveljék a nézettséget. De ott, a Csatornántúlon, meg a tengerentúlon legalább igazi tehetségeket is hallgathatunk... ez nem nagyon mondható el a hazai verzióról.

Végszónak egy történet, nem is olyan régről. Vendégségben voltam (vendégségben... érdekes kifejezés arra az eseményre... na mindegy), és ott az esti fő program az X-faktornézés volt. Engem nem nagyon érdekelt a dolog, de nem vagyok olyan, hogy elvonulok egy másik szobába, és ott egyedül töltöm az időmet (pedig erre is láttam már példát!...), tehát leültem a kanapéra, a TV elé. Megkérdezték tőlem: kinek szurkolok? Azt válaszoltam: igazából senkinek. Jaaaaj, hát az hogy lehet... Mi a Baricz Gergőnek szurkoluuuunk! (Lányok voltak.) Na de miért, kérdezem én? Hisz ő az egyik legrosszabb hangú az összes közül. De ő olyan cukiiiiii!!!!!...

Lehet, hogy mégsem tévednek sokat a tévések a szereplőválogatáskor?...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://prem.blog.hu/api/trackback/id/tr703454252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brit tudós 2011.12.11. 15:02:15

Biztos, hogy nem tévednek. A tévé, az egy cég. Mindent, amit csinál, kizárólag gazdasági-üzleti szempontból szabad szemlélni. Részükről Pista bácsi szerepeltetése is pusztán - ócska - marketingfogás volt. És persze bejött nekik: beszéltek, írtak az esetről sokan sokat. Ha már nem vagyunk olyan bátrak, mint az andalúziai ex-premis kecskepásztor, hogy kivágjuk a tévékészülékünket a vérbe, akkor legalább legyünk tudatában annak, hogy minden műsor kizárólag a reklámblokkok közti szünetek kitöltése czéljából készül.
süti beállítások módosítása