Augmented reality, magyarul kiterjesztett valóság. Gondolom nem mond ez a két szó legtöbbünknek semmit. Dióhéjban ez azokat a mobiltelefonos alkalmazásokat jelenti, melyek a telefon pozícióját beazonosítva többletinformációval látnak el bennünket a körülöttünk lévő világról. Nagyon tág a téma. Az akciófilmekben látható arcfelismerő-rendszerektől kezdve egészen a GPS alapú "útikönyvekig" mindent magába foglal.
Másodszorra fogok neki ennek a cikknek. Első nekifutásra a dolog iskolai, tanulássegítő mivoltjáról írtam, de szokásomhoz híven elgondolkoztam azon, hogy vajon attól a világ jobb hely lenne e. Mivel most megint írok, így egyértelmű, hogy arra jutottam, hogy egy olyan mobil applikáció segítségével, mely lehetővé teszi, hogy a telefonunk kamerája felismerje a tananyagot amiről nekünk többletinformációra van szükségünk és azt elmagyarázza nekünk, csak jobban elidegenítené egymástól az embereket. Sajnos a legtöbb ilyen alkalmazás ezt segíti elő, már nem kell útbaigazítást kérnünk, a telefonunk megmond nekünk mindent. Szép lassan, eddig fontosnak tartott közösségi helyek egyszerűen értelmüket vesztik.
A fent említett okokból kifolyólag elgondolkoztam azon, hogy a technika segítségével, hogy lehetne közelebb hozni egymáshoz az embereket. Igazából bármilyen körülmények között alkalmazható volna egy "szociális google" szerű alkalmazás, olyan embereket kereshetnénk a környezetünkben akikre éppen szükségünk van.
Vegyük a következő helyzetet, Rómában sétálgatunk, egyik csodálatos épület következik a másik után, el vagyunk ájulva, hisz ilyen szépet még sose láttunk. Hirtelen segítségre szorulunk, akármilyen indokból. Előkapjuk a legújabb almás vagy robotos telefonunkat, felcsapjuk a "socio-ogle" alkalmazást és látjuk, hogy 20-30-40 méteres körzetünkben kik beszélnek angolul, kik helyiek, kik tudnak nekünk útbaigazítással szolgálni, kik tudnak ajánlani egy jó kávézót.
Természetesen ezt mind meg lehet oldani annyival, hogy van nálunk egy útikönyv, de az sosem fog tudni azzal szolgálni, hogy helyieket ismerhetünk meg. Ennek az alkalmazásnak pedig pont ez a lényege, segít nekünk nyitni egymás felé.
Valóban, közvetlenül ez sem lenne megoldás a világ problémáira, de legalább néhány ember gátlásait feloldaná. A turizmuson kívül ezzel az alkalmazással könnyen meg tudnánk találni a hozzánk legközelebb található szakembert vagy éppen pizzafutárt.
Az egész mögött álló ötlet az, hogy az egyre táguló technikai arzenál a zsebünkben ne széthúzzon minket egymástól, hanem közelítsen egymáshoz. Az egyre rohanóbb világ pedig épp elég indokot és táptalajt biztosít az augmented reality ilyesfajta alkalmazásához. Félünk leszólítani a másikat, de facebookon van 700 ismerősünk. Ezen alkalmazások segítségével, már ismerősként mehetnénk oda az emberekhez. Erre az ötletre már sokan építettek, volt olyan felvetés, hogy mi lenne, ha a telefonunk jelezne a többi telefonnak, hogy szinglik vagyunk, kapcsolatot keresünk, nyugodtan oda lehet hozzánk jönni.
Akinek van kartávolságban GPS képes készülék lehet, hogy az életben nem fog leszólítani egy másik embert, mert a GPS biztosabb és ami még fontosabb, egyszerűbb is. Abban az esetben, ha odamegyünk valakihez egyből kéjgyilkos zaklatónak fog minket tartani és próbál a legrövidebb úton lerázni minket, viszont, ha olyanhoz megyünk oda, akinek a telefonja azt üzeni, hogy "van tüzem", "beszélek angolul" vagy "ismerem Budapestet", akkor megkímélhetnénk egymást a felesleges riadalmaktól és megtalálnánk azok társaságát, akik talán még vágynak is arra, hogy segítsenek nekünk.
Még, ha el is ítélitek az ötletet, gondoljatok bele, hogy az egyre egyszerűsödő közösségi élet igazából szépen lassan megöli önmagát, szerintem senkinek nem ismeretlen az az emberfajta, aki az interneten a legbőbeszédűbb ember, de élő szóban inkább kerüli a kommunikációt. Talán erre is igaz, hogy "túlzott fogyasztása egészségre káros".
