Uram, ha rohadtul fogalmad sincs róla, hogy egy adott szak elvégzése után, mihez kezdhetsz azzal a diplomával egyáltalán miért is fordul meg a fejedben? Csak, hogy (mint BME matematikára "járó" diák)felvilágosítsalak: a matematika diploma kecsegtet a BME képzései közül a legnagyobb pályakezdő átlagfizetéssel (MSc diplomával persze) és a munkanélküliség ismeretlen fogalom. Az ELTE annyiban más, hogy az alkalmazott és elméleti matematikusok MELLETT még tanári képzést is nyújt. Hála az egyre alkalmatlanabb középiskolai tanári környezetnek folyamatosan fognak felszabadulni jövőben ott is helyek és ha nem akarja a kormány, hogy üszkve 15 éven belül, amikor is a magyar tanári gárda nagyobbik fele elmegy nyugdíjba összedőljön a középoktatás, akkor változtatni fognak a fizetéseket. Ezen kívül boldog boldogtalan különtanárhoz jár, igazából már bárkinek képesek kiadni óránként 2000 forintot, hisz az a legkevesebb manapság. Innen kezdve az órabér egész 5000ig felmegy.

Utószóként annyit, hogy megígérted, hogy nem a saját napjaidról fogod írogatni a cikkeket. Ez pedig legjobb szívvel sem nevezhető informatívnak. Felsőoktatási témát azt legyél szíves meghagyni nekem, vagy akkor írjál róla, ha csak egy picit is utánaolvasol. Ezzel inkább okozol kárt az olvasóknak, mint hasznot.

Csak szép sorjában válaszolni fogok, mert szerintem érdemes.
1. A fejemben bármi megfordulhat. Abszolúte bármi. Fenntartom számára a jogot.
2. A fizetésről szóló rész nem tény, hanem vélemény. "Ezt mondják." Szerintem ez világos.
3. Akkor sem irodalmi blog. Nem autóblog. A Premiben meg annyi különleges nem történik. Ha beszámolókat készítek az órákról, az egy idő után nagyon unalmassá válik. A témákat tehát a saját életem történései ihletik. És úgy gondolom, ez még nem durva szabályszegés. Ha arról is elkezdenék írni, hogy a múltkor is véres volt a székletem, az már az lenne.
4. Mi az, hogy fenntartod a jogot a felsőoktatási témákra? Az utánaolvasós részről lásd a 2. pontot. Egyébként gimnáziumba járok, és igenis lehet mindkettőnk számára fontos ugyanaz a dolog.
Köszönöm.

"Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység." /Bástya elvtárs, Tanú/
Néhány nappal a keretszám-pánik kirobbanása után - amikor már rég nem az a kérdés, hogy ELTE vagy (műkéz-műláb-)Műegyetem :), hanem hogy lesz-e pár millája a családoknak egyetemre járatni a pulyákat - a felsőoktatásba bekerülés nehézségeiről, az ezzel kapcsolatos dilemmákról, gondolatokról ezerszer hitelesebben tud írni olyan valaki, akit ezek a problémák közvetlenül érintenek, mert még "ideát" van.
A premblogtól egyébiránt korábban, az előző főszerkesztő idejében sem volt idegen a privát gondolatok megosztása - pont ez vitt a projektbe olyan plusz színeket, amik hiányoztak volna, ha a posztok leragadnak az iskolai haditudósításoknál. Persze azok nélkül meg nem lenne premblog a premblog.
Visszatérve a konkrét poszt konkrét kommentjéhez: mi van?
Már mér' ne lehetne szakokról gondolkodni akkor is, ha közben még nem látjuk magunk előtt az első konkrét munkaszerződést? Ráadásul pont pl. egy matematika szakon teljes képtelenség öt-hét évre előre megjósolni, hogy egy ilyen diplomával konkrétan milyen cégnél, milyen munkakörben lehet majd elhelyezkedni. Vélhetőleg el lehet, legalábbis a marketingszöveg szerint. Úgy legyen. Ha perpill úgy van, biztos úgy lesz 2017-ben is, a világ mostanában úgyis olyan idegesítően statikus...
Aztán azt sem értem - persze nem brit tudósként, mert úgy mindent értek, de még csak nem is "az egyre alkalmatlanabb középiskolai tanári környezet" kicsi puzzle-darabkájaként, hanem natúr egyszerű olvasóként -, hogy nekem most pontosan milyen kár is lett okozva? Segítek: semmilyen. Olvasóként nekem egy blogposzt ne informatív legyen - ha informálódni akarok, kinyitom a Magyar Nemzetet, höhö -, hanem érdekes. Mint ez a mostani Pályaválasztósdi.

Karvaly Uram, szívemből szóltál. Pedig nekem már nem éppen a faktokról kellene döntenem, és a február 15. rohamosan közeledik...

Egyébiránt a faktokról: matekfaktra mindenképpen megéri menni, hiszen ott rengeteg a pluszinfó az alapórához képest. Személyes tapasztalat alapján ugyanez a kémiáról már nem mondható el.
A kémiafaktot nagyjából azoknak találták ki, akik 7-10. osztályban, mondjuk úgy, nem nagyon szaggatták az istrángot, de most rájöttek, hogy az orvosira szükségük lesz bizony egy adag kémiatudásra, ne adj' Isten érettségire is. Ez a kijelentés (távol álljon tőlem!) nem minősíteni kívánja azokat, akik kémiafaktra járnak, csak a tényt rögzíti, hogy aki korábban versenyekre járt, annak vajmi kevés új információt tartogat a fakt. A faktnak továbbá jelentős részét teszi ki az alapszintű számolós feladatok megoldása, ugyanis ez általában eleve alig szerepel a normál órai tananyagban, ellenben egy versenyzőnek már szintén ismert terület.

Na aztán tanárnak menni... én személy szerint erősen hajlok rá, hogy mégis megpróbáljam, mert szeretném csinálni, de hogy ez vajon pénzügyileg megéri-e, arról minden bizonnyal @brit tudós tudna többet mondani (kérdezem is, megéri?). Én úgy hallottam (és legfőképpen úgy remélem), hogy készül valamilyen új rendszer, amiben magasabbak lesznek a fizetések...

Pár gondolat ehhez az egészhez:
Premblogger momentán nagyon vágja a felsőoktatást személyes okokból. Mondhatni közvetlenül érinti. Karvajnak meg még ugye két éve van.
Ugyanakkor, ez a két-három év annyira nem nagy különbség kettőjük között, hogy egyiküknek gyökeresen más munkaerőpiaci feltételekkel kellene szembenézni pályakezdőként.
És Blogger az kifogásolta Karvaj írásában, hogy igencsak hiányos tájékoztatást nyújt. Feldobta a labdát (matekos diploma és munka) aztán lecsapta - az asztal mellé. Ugyanis ha hihetünk Bloggernek, (márpedig minden okunk meg van rá, elvégre ő az, aki jelenleg matematika szakos hallgató, és tudatosan választotta a szakot magának) akkor sokkal több lehetőség van ebben, mint a tanári pálya (nem a lehetőségek minőségére értem, hanem mennyiségére).
Brittudósnak már csak az idézetei miatt is hiányolnám a hozzászólásait. De ezt csak zárójelben mondom.:)
A tanárok munkája pedig soha-soha nem lesz igazán úgy megfizetve, mint kéne. Egy igazán jó tanár megfizethetetlen. Viccen kívül. Viszont, akár jobban fizetik őket a jövőben, akár nem, mindenképpen hivatás kell hozzá. Ha nem értesz szót a fiatalokkal (vagy már most nem értesz szót a kortársaiddal...) akkor nem hiszem, hogy igazán jó tanár lehet belőled.