prem.blog.hu

 Elkészült. Íme.

Az lenne a mondat vége, hogy "bukása", de nem buktak, komoly meccsen kaptak ki a 100%os nyerési mutatóval rendelkező hollandusoktól 2-1re. Bármennyire is kutya-macska kapcsolat a miénk (vagy inkább a kutyának és a macskának van magyar-szlovák kapcsolata? - a szerk.) el kell ismernünk, hogy tűlünk egy határnyival északra bizony él és lélegzik a labdarúgás. 

Nagycsapatokat megszégyenítő kiscsapatok sokan voltak és, hát sokan még vannak is a VB-n, viszont szeretni való kiscsapat idén jóval kevesebb volt, mint akár még pár éve. Egyedül Észak-Koreára lehet rámondani azt, hogy az egész világ sajnálta őket és inkább aranyosak voltak, mint jó focisták. A brazilok elleni 2-1 még azt sugallta, hogy akár még el is érhetnek valamit, de ez nem így lett szerencsére.
Igen, direkt írtam azt, hogy szerencsére, mert ők voltak az egyetlen válogatott, amely azt üzente, hogy a labdarúgás hierarchiája helyén van. Csúnyán, nagyon csúnyán leégő franciák, nyögdécselve, küszködve játszó olaszok, sokszorosan megalázott és az egész világ által leírt angolok, az afrikai esélyesek teljes hiánya, mind azt mutatják, hogy a labdarúgás megváltozott. Gyökerestül.

Ki fogja megnyerni a VB-t? Hát a spanyolok/portugálok, a brazilok, az uruguayiak, a németek, a hollandok, a japánok/paraguayiak, a ghánaiak és persze a showman argentínok. Miután ezer forinttal fogadtam a franciákra Mexikó ellen, rájöttem, hogy itt aki spekulál, az hülye. Aki állítja, hogy biztos XY lesz a világbajnok, az szélhámos. Aki lehülyézte azt az embert, aki Hollandia, Dánia, Németország, Szerbia végeredményt jósolt a VB előtt, az most nézzen magába és nyugodtan sírhat a meggondolatlanságán.
Valaki megmondta volna, hogy Szlovákia 3-1re fog vezetni 5 perccel az olaszok elleni meccs vége előtt? Hogy a spanyolok kikapnak Svájctól? Vagy, hogy az az Új-Zéland, ahol az első osztályú bajnokságban játszanak összesen annyian, amennyi ember a válogatott keretbe kell, egyáltalán gólt fog lőni a világbajnokságon?

Szerintem nem.

Ezen a VB-n láthattuk, nincs olasz, francia, vagy angol labdarúgó stílus. Viszont láthattunk igazi dán focit, megismerhettük az észak-koreai futballkultúrát és megismerhettük a chilei labdarúgást.
A foci már nem egy-egy országé, a foci magáé a világé. 90 percig 22 férfi kerget egy golyót és megpróbálják berúgni valamelyik kapuba. Rém egyszerű, de ennek ellenére senkinek nem lehet egy rossz szava sem, hiába unalmas, hiába szinészkednek, mégis megnézzük.

A labdarúgásnak van múltja, de nincs jövője, a focinak állandó jelenje van.
 

Azt hiszem szokás bemutatkozni. Özvegy Nagymezeiné Taufelsmith Irénke vagyok, 73 éves kisnyugdíjas. 45 év lámpagyári munka után nyugdíjaztak, három éve március végén temettük el férjemet, Nagymezei Elődöt, Isten nyugasztalja, olyan jó ember volt, még a mai napig is könny szökik a szemembe, elnézést kérek, ha rágondolok szegény megboldogult urammal töltött 52 évre.

Hosszú időnek tűnhet, de boldogok voltunk, boldogabbak voltunk, mint például szegény lányom, Nagymezei Borbála, aki még csak 38 éves volt, amikor hetedszerre házasodott és csak egyszer özvegyült meg mindeközben!
Az én kicsi Borikámról senki nem gondolta, hogy nem fogja megtalálni a magának való férfit, ő volt a leglelkesebb tanuló az iskolában és minden madár arról csicsergett, hogy milyen jól is ropja a körösmenti néptáncokat...

Hisz erről jut eszembe, még nem is mondtam, hogy körösladányi lakos vagyok, oda születtem, majd a szolnoki lámpagyárban ledolgozott 45 év után visszaköltöztem falumba, szomszédasszonyom, a Kovácsné Sikhenbauer Zsuzsi, nekem apai ágról unokanővérem, egyben osztálytársam is volt. Vele látogattunk ki még 1956-ban az amerikába szakadt rokonainkhoz, a Wartfhurgen családhoz, akik nagyapám unokatestvéréék voltak, ha jól emlékszem, így nem is tudok mesélni a nagy 56os forradalomról, de az angol-magyart élőben volt szerencsém látni a helyszinen. Akkoriban a jómódú zsidó családoknak ez megadatott, sok korombeli lány még a faluból sem ment ki, én pedig a fél világot bejártam, főleg azokat a helyeket, ahol elég kevés volt a német.

A lámpagyárat megörököltem édesapámtól. Majd férjem, Előd, aki apámnak titkárja volt, feleségül vett és vezette a céget.

És akkor született meg első gyermekem, a kis Ferkó... de ez már egy másik történet.

Bizonyára mindenki hallott már (ha máshonnan nem, a hírekből) arról a facebook-csoportról, amelynek tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az idei augusztus huszadikai tűzijáték teljes elmaradását elfogadja a parlament, és az így fennmaradó összegből az árvízkárosultakat támogassák. Kedves gondolat, van benne ráció. 100 millió forint valóban nem kis pénz (körülbelül ennyibe kerül a huszadikai pirotechnikai látványosság), biztosan sok családon lehetne segíteni. A kérdés az, hogy a javaslatot elfogadják-e. Egyelőre úgy tűnik, kompromisszumos megoldás van kialakulóban: rövidebb idejű lesz a tűzijáték, vagy pedig nem állami kasszából finanszírozzák, hanem egy cég által felajánlott összegből. Mi ezzel a gond?

Szerintem ha már tűzijátékot csinálunk, akkor az legyen olyan színvonalú, mint eddig bármikor. A nemzeti ünnephez ma már szorosan hozzákapcsolódó program olyan turistacsalogató és  azországimázst építő esemény, amit érdemes megtartani. Ha például fele olyan hosszú idejű lenne, elvesztené értelmét a dolog, nem is beszélve arról, hogy 50 millió forint már végképp édeskevés az árvizek által okozott sokmilliárdos károkhoz képest. Gátat építeni nem lehet ennyiből, de még házat is csak néhányat lehetne rendbehozni. Persze, számít az a néhány ház is, az a néhány család fedélhez jutna. De talán érdekes megvizsgálni a kérdést, hogy volt-e valaha is olyan helyzetben az ország, hogy megengedhesse magának a tűzijátékot? (a tűzijáték-ellenzők gondolatmenetére építve) Hát ezt kötve hiszem. Mindig is voltak gondok, támogatásra szorulók.

Szép, hogy kinyilvánítottuk a szolidaritásunkat a csoporthoz való csatlakozással. Ez már önmagában sokat számít, hiszen biztosíték arról, hogy igenis gondunk van a szerencsétlenül járt polgártársainkra. Most az kéne, hogy jöjjön, hogy a csoport minden tagja szépen bedob a perselybe mondjuk 500 forintot. (226930*500=113465000) Ezután megnézi, van-e otthon nélkülözhető ruhaféléje, tartós élelmiszere, és ezeket is eljuttatja a kellő helyre. (így legalább biztosak lehetünk benne, hogy a pénz oda kerül ahová szeretnénk) Majd pedig augusztus huszadikán szépen megnézzük együtt a budapesti tűzijátékot, minél többen. (akik vidéken már úgy döntöttek, hogy náluk idén nem lesz, azok is eljöhetnek) Mindannyian vesznek egy sört vagy fagyit, amiből soksok ÁFA lesz amiből az állam még több támogatást tud adni az árvízsújtotta területek lakóinak.
Nem hangzik jobban, mint az, hogy nem lesz tűzijáték?

Nagyon minimalista tippjáték következik. A határidő juni 25 éjfél.

Pontverseny.

Tippelj első 4 helyezettet, ha eltalálsz egy helyezettet, kapsz 100 pontot, de csak akkor, ha egyedül te találtad el azt a helyet, ha más is, akkor osztódik a pont kettőtök, vagy többőtök között.

Akinek a legtöbb pontja lesz Jabulani replikát és blogos bögrét kap.

Gémre ápp!

Nem is tudom hol kezdeni, hisz annyi dolog kering a fejemben. Kezdjük a dolgok pozitív oldalát nézni. Azzal, hogy a suli blogja üzemzavar miatt kicsit szünetelt, a szerkesztőknek végre volt egy kis szabadságuk. Köszönjük főnök!!!

Az élet nem habos torta, de még nem is közelít hozzá, így szinte természetes, hogy vki képes annyira kiborulni, hogy mások életét is megkeserítse. Senki sem tökéletes. De ezért vannak a gumiszobák. Ha vkinek baja van, az csak bemegy, kiőrjöngi magát és 1-2 óra múlva teljesen tiszta és senkiben és semmiben nem tett kárt. Érdemes kitalálni egy személyes "gumiszobát"/programtervet, amit az ember biztosan tud használni, ha tudja, hogy mingyá' totálisan kibukik. Sokan csinálják azt, amikor idegesek, hogy becsukják a szemüket, elszámolnak tízig és nyelnek egy nagyot.

Én is ideges voltam, mikor nem találtam semmit a szerkesztői felületen, mármint nem is jutottam el odáig, mert ki lettem rakva. Dühítő volt, mert pont pár nappal azelőtt néztem meg, hogy az utolsó cikkem volt az 50. bejegyzésem és ezt a számot akartam növelni.

Azzal, hogy most volt egy szalagszakadás a blog életében, az nem csak egy ember hibája. Sokan szidják a blogot és teljesen feleslegesnek tartják. Persze kell az építő kritika, de amit olvastok azt is emberek írják, akiknek kell a pozitív visszajelzés, hogy meglegyen a munkakedvük, és ne ugorjanak le az első hídról. Amikor meg nem volt blog, akkor meg hiányolta mindenki és szídták a szerkesztőséget. Döntsük már el, hogy kell vagy nem! Akinek nem kell, az ne jöjjön fel, és ne is vegyen róla tudomást.

A lényeg a lényeg, hogy most elindult újra az egész. Mi is próbáljuk feldobni a blog hangulatát, de a ti kommentjeitek nélkül ez az oldal soha nem lesz elég színes.

A szabályok, mint régen. A számláló 850nél indul. A legtöbb számot beíró blogos BÖGRÉT kap!!!

Hajrá emberek.

Aki úgy gondolja, hogy szeretné folytatni szerkesztői munkáját, vagy csatlakozna a szerkesztők népes táborához kommentben lökjön egy email címet, ahova mehet a meghívó.

A szerkesztőknek kicsit meg fog változni a munkafeltételük és a jutalmazásuk, de erről majd akkor, ha kész a gárda.

Csak a premi csak a premi hejj hejj!!!

Töröltem ezt az egészet a francba, mert "a többieknek azért jobbak a jegyeik mert nem lógnak állandóan a blogon".

3 év kemény munkája "lógás a blogon".

Köszönöm mindenkinek a segítséget, a kemény munkát, a rengeteg kommentet és a jobbnál jobb cikkeket.

Jó estét Mozambik. Sírok, mert fasz voltam és vagyok is.