prem.blog.hu

Bódis Martin	(1995)
Dózsa Balázs	(1992)
Ficsór Máté	(1992)
Herdovics Mihály	(1992)
Héthársi Áron	(1993)
Hornyák Balázs	(1995)
Hudák Levente	(1992)
Kálmán Róbert	(1992)
Mile Márió	(1992)
Pál Áron	(1995)
Petrovics Péter	(1992)
Szabó Dániel	(1993)

Meg persze Mácsár Gyula. Így alkotjuk tizenhárman az iskolánk Pest megye bajnok kézilabdacsapatát.
A tizenhárom jelen esetben nem szerencsétlen szám, sőt ilyen nem volt még soha és, ha a srácok jövőre nem ismétlik meg, akkor egy darabig nem is lesz.
A csapat területi bajnoki címét két szentendrei és az aszódi evangélikus gimi legyőzésével hódítottuk el és ezzel jogot nyertünk a megyei döntőn való részvételre.
A megyei döntőre már úgy mentünk el, hogy ez életünk nagy lehetősége, ha már elmegyünk Dabasra nyerjük is meg.

Dabason az öt csapat közül kiemeltként legrosszabb esetben is harmadikok lettünk volna. (mi voltnk az egyetlen csapat aki négy csapatos területről jutott tovább egyedüliként veretlenül)
A döntőn rajtnk kívül ott volt még a Boronkay Vácról, egy gimnázium Dabasról, Dunaharasztiból és persze a Török Ignácz innen a szomszédból.
Fegyelmezett játékkal vertük a NB1/B-s játékosokkal teletűzdelt Vácot és a megyei bajnokságban együtt játszó Dunaharasztit, így lettünk megyei bajnokok és vívtuk ki a szereplést az ORSZÁGOS ELŐDÖNTŐBEN!

A helyszín: Gödöllő (!!) időpont 2010 január a Premi sorsolása, a csapatok mellett a bajnokság ahol játszanak:

Szóval, nincs mást mondani, mint hogy gyertek drukkolni! Hará Premi!

Kulturális jó reggelt kívánok úgy a saját, mint a magam nevében!

Felmerült néhány osztályban, ahol áldásos tevékenységemet kifejthetni vagyok szerencsés (magyarul: ahol tanítok/tanítottam/tanítani fogok), hogy a nem kicsit népszerű Honfoglaló nevű jópofa okosságból – vagy okos jópofaságból, ízlés szerint – rendezhetnénk házi világbajnokságot. Mit lehet erre mondani? Nosza! December 10-én, pénteken  fergeteges Teabáros-Honfoglalós délutánt kerekítünk (másnap úgyis bónusz munkanap, ráérsz később hazasietni)! Három kategóriában lehet küzdeni: 5 – 8. osztály, 9 – 10. évfolyam, 11 – 12. évfolyam plusz tanerők, mínusz Barni bá’… :)

Jelentkezni az osztálytitkárodnál elhelyezett kockás papíron tudsz (név, osztály, honfoglalós név) december 3-ig. (Ööö... Az osztálytitkárod lehet, hogy tőled tudja meg, hogy ő gyűjti a nevezéseket, mer' még nem annyira szóltunk nekik, de ez igazán ne tartson vissza senkit semmitől!)

További információkért keress engem (Szabó Csaba) ÉS – a Honfoglalótól függetlenül is – olvasd a premblogot! (prem.blog.hu)

Vannak kihagyhatatlan dolgok. Ez olyan. 

Bár azt hittük, hogy 135 percben egy témakört teljesen ki lehet vesézni, de a prem.blog.h stábja kutatott és bebizonyította, hogy nem!

Palau a Csendes-óceán kellős közepén, mindentől távol (egyedül a sziget keleti fele van közel a nyugatihoz - a szerk.) , a világ végén fekszik (bár ők meg ránk mondják ugyanezt, ez van, ez a sors iróniája - a szerk.).
Viszont a Fülöp-szigetektől 1354 kilométerre Koror városkájában van egy Mindszenty gimnázium.
Hiába webkettő, hiába nemzetközi internetes lefedettség az iskolának nincs saját honlapja, ahol információkat találhattam volna. Viszont van egy facebook csoport, a "Mindszenty High School alumni, students and friends" melynek immáron én is tagja vagyok.

Hogy mi bizonyítja, hogy ez a Mindszenty az a Mindszenty? Az iskola címere, ami kisértetiesen hasonlít a Bíboros címerére. További információkról tudósítás továbbra is itt.

Nemdomi és én a könyvtárból jelentkezünk töri óra után. Szorgalmas jegyzetelés közben a következő verset sikerült kettőnknek kreálni (soronként behajtva a lapot, csak a rímet látta a másik)

A vers:

Beültem a töriórára

Ami nagy gondot jelent Nórának

Furcsa volt a járása az órának

Ami nem mond ellent a korának

Egyre többen világos sört kívántak

De mégis romlott teával kínáltak

Aztán hadat is üzentek Kínának

Mert a tőzsdecápák csak rizsáznak

A mozgó vonatból ők kiszálltak

Míg a diszkóban csak riszáltak

A tanárnő a hitelről magyarázza:

Ha nem érti a verset, le ne fikázza!!!

Ezennel pályázatot hírdetünk hasonló módszerrel írt versek alkotására. A legjobbak értékes jutalmat kapnak!

Hiába minden fogadás és tippelgetés, nem azért nem írtam mert meg lennék sértődve, egyszerűen sokkal több elfoglaltságom van mostanában, mint ami mellé még a blogozás is beférne. Bocsi, de így legalább teretkaphatnak a vendégcikkek is. Szóval Földváryné Martin Judit tanárnőről, anonim szerző tollából:

 

Azt hiszem, mindnyájunkat nagyon megérintett Földváryné Martin Judit tanárnő halála. Egy haláleset mindenesetben rosszul érinti az embert, főleg, ha egy közvetlen közelében levő személyről van szó. Hihetetlen belegondolni, hogy három kicsi gyerekét és férjét hagyta maga után. Ilyenkor az érintett személy családjának a legrosszabb feldolgozni, és elfogadni ezt a helyzetet. Persze minket, diákokat is rosszul érintett Judit néni hirtelen halála. Nagyon kedves és jó tanár volt. Látszott rajta, hogy szereti azt, amit csinál, és szívvel-lélekkel csinálta azt. Rendkívül szerencsés embernek érzem magam, hogy megismerhettem őt, és hogy tanítványa lehettem. Úgy gondolom, (szerintem diáktársaim nevében is mondhatom) hogyha ezt előre tudtuk volna, mindenki lelkesebben és nagyobb erőbedobással tanulta volna a latint. Mikor meghallottam a hírt, teljesen le voltam döbbenve, és nem tudtam felfogni a történteket. Eszembe jutottak a latin órák, az órai beszélgetések és a nevetések, mert Judit néni mindig vevő volt a vicceinkre. Nyilván a tanárkollégákat is rosszul érintette Judit néni elvesztése. Nagyon rossz belegondolni, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet, mindenféle komolyabb előzmény nélkül. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy egy sokkal jobb helyre került, és ez így is van. Bizonyára, Judit nénit Isten már az országába fogadta. Azt hiszem, ilyenkor ez a dolog vigasztalja a legjobban az embert, hogy neki sokkal jobb így. Családjának szeretném kifejezni őszinte részvétemet. Nyugodjon békében Judit néni.

Hát, a blog nevében is mondom, nyugodják békében Judit néni.

Elismerem bűnösségemet, hogy hónapok óta nem írtam cikket. Szégyellem, de ez semmit sem ér. Szóval a nyári össznépi táBOROZÁS és az erdélyi három osztályos PÁLINKÁZÁS után itt az első sulis program ebben az évben, a 12H-s foci.

A szervezők nagy örömére sok-sok csapat jelentkezett, így biztos, hogy meg lesz tartva a rendezvény az Úr 2010. esztendejének október hó második napjának reggel kilencedik órájától. A vége értelemszerűen 12 óra múlva lesz.

De a sok rizsa után a lényeg:
Az egyik túlbuzgó osztálynak sikerült kétszer ugyan azt a csapatot nevezni, csak másik névvel. Hiphip hurrá!!! Ez azt jelenti, hogy a nehéz munkával elkészült csoportbeosztás úgy ahogy van felborul. Felborulna, ha mi ezt hagynánk!!!

A lényeg a lényeg, hogy össze kell szedni egy csapatnyi embert, akik hajlandóak kiállni a blog színeiben és ezzel megmenteni az eseményt. A követelések nem mások, mint, hogy jöjjön el és nézzen bátran farkasszemet az ellenféllel. Ha sikerül kiállni egy csapattal, akkor lobbizok a szervezőknél, hogy kapjunk, egy meleg kézfogást.

Tehát meg kell alakítani szombatig a blog első focicsapatát. Bárki jöhet, aki úgy érzi, hogy jönnie kell. Én ott leszek.

(najó, a beugró fejenként öt komment)

Mindenki ismeri a népszerű dalt, miszerint a magyar néphez hasonlóan a nemzeti italunk is egyedül álló és fogyásztása is nemzeti érzelmeket indít el bennünk. Szilva, körte és cseresznye, talán nincs olyan ember aki ezen szavak említésekor csak magára a gyümölcsre gondol. Két féle ember létezik, az egyik emlékszik az első alkalomra amikor pálinkát fogyasztott, a másik pedig annyit fogyasztott, hogy már nem emlékszik. Én az első csoportba tartozom...

Nem hittem volna, hogy akár ma, akár a héten még rászánom magam az írásra, de egyrészt (joggal-e avagy sem az most más kérdés) elégedett vagyok magammal, mert megírtam egy oldalt a 10-ből (OKTV), másrészt érzem fejem felett Blogger súlyos pallosát ami lesúlyt, ha nem születik rövid időn belül új cikk, úgyhogy úgy döntöttem nem késlekedhetek.

Szeretnék mindenkit felvilágosítani és megerősíteni: lesz gólyabál, 8-án pénteken. És szokatlanul jó lesz. Többet most nem árulok el, de nyugtasson meg mindenkit a tudat, hogy egy lelkes kis csapat kézbevette a gólyabuli ügyét, és munkájuk gyümölcse már érik. (hamarosan elkezdhetjük a főzést-immár legálisan ugyebár...)

Erről jut eszembe (furcsa véletlenek), volt ám osztálykirándulás. A 12/a a 13/b és a 10/a nem is akárhova mentek, a magyar-román határig meg se álltunk... Ott is csak azért, mert egyik utasunktól búcsút kellett vegyünk pár órára. Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy Sz. G. budapesti lakos megdöntötte a rekordot, miszerint a lehető legolcsóbban a lehető legrövidebb idő alatt megtette a határ-Budapest és Budapest-Csíkszentimre távolságot.

Az osztálykirándulás részleteit meghagyom másnak, én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha nem is minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, nagyszerű élményeket szereztünk, és most lehetőségünk van arra, hogy a múltat elfeledve új életet kezdjünk, és ennek első lépéseként meghallgassuk az ismert szám általam leginkább preferált verzióját.

... levetítenek egy győztes Fradi meccset. (csak a jó hangulat megteremtéséért - a szerk.)

 Mint ahogy a lokális Brit tudós jelezte árnyaltan, nincsenek cikkek.
Nincsenek, mert elvitte őket a cica. Mert az állás elvesztése, sajnos, gyakran a cikkek elvesztésével jár (Vágó Pista után - a szerk.) és ennek a hírnek a drámaiságát azok is érzékelik, akik egyáltalán nem veszítik el állásukat, vagy egyáltalán nem olvasnak cikkeket (de ilyen tudjuk, hogy nincs is - a szerk.)

 Most is csak azért írok, mert lehetőségem van rá és, hogy azok akiknek fogalmuk sincs róla ki vagyok se aggódjanak, hogy talán megmurdáltam. (melyik virágot kell 5 percig alulról szagolgatni, hogy biztos meghaljunk? ---- Tavirózsa)

 Az iskolánk nem működik, átfogó helyi felmérés alapján hozhatom nyílvánosságra azt a hírt, miszerint a többi gödöllői gimnázium is rosszul hajtja végre funkcióját, miszerint valami oltári baklövés miatt, már hetek óta oktatás folyik az iskolákban. A diákszervezetek mióta világ a világ nem tudtak ezzel az egész rendszerrel kompromisszumot kötni.

Talán három év kemény munkája után leírhatom azt a véleményemet, hogy szerintem a Fényi Ottó díszterem átalakítása magyar nyelvi szaktanteremmé egy egyetemes hiba volt. Na jó, ez túlzás, mivel el kell ismernem szakmai és felhasználói szemmel nézve is rengeteg előnye van ennek a rendszernek, hiszen az órák tagadhatatlanul bensőségesebbek és a hangulat is sokkal jobb, így az óra interaktív mivolta rengeteg új lehetőséget kapott. Viszont ezzel kontrasztban áll az az érv, miszerint a végzős diákok nem érzik jól magukat az új környezetben, ami az eredményes tanulást teljesen lehetetlenné teszi, például számomra. Tudom, hogy minden szó elfecsérelt és felesleges ebben a témában, de Dorothynak sem szabadott letérnie a sárgaköves útról. Erről ennyit is.

Komoly tanulságot nem tudunk levonni az utóbbi három hétből, hisz semmi annyira meghatározó esemény nem történt még amiből ki lehetne szürni mondjuk azt, hogy 20 éven belül a világ áramfogyasztásának egy ötödét a véletlenül bekapcsolva hagyott dísz-szélerőművek adnák, így erről is felesleges írni.

Viszont nem felesleges arról, hogy eddig még egy szóval sem mondtam online hellót a gólyamadaraknak, szóval ezt most megteszem. Helló. Megtettem.

Hát értelme és tartalma, ha nem is volt ennek a cikknek, legalább volt kiterjedése és ez a lényeg. Na szoszi.
 

Perpill Márió bácsi próbálja legalább a vegetatív működését a blognak fenntartani, de ezt hosszú távon nem tolhatja egyedül, különböző objektív okok miatt, kivéve, ha lehet érettségizni blogológiából...

Tavaly, ha nem is fordult háromezret percenként, de azért ennél jobban pörgött a premblog. És változatlanul azt mondom, hogy ez az egyik legjobb dolog ebben a műintézetben. Talán még a menzakajánál meg a matekdogánál is jobb, pedig azokat - lássuk be - nehéz űberelni.

Szóval tessék szépen reaktiválódni, és írogatni mindenféléket. Osztálykirándulásokról, nyári élményekről, ilyesmi. (Jómagam például remek pedagógiai tapasztalatokkal gazdagodtam, amikor egy olasz kempingben megismerni volt szerencsém Danielát, a világ legéletuntabb animátorát. Egyszer majd elmesélem ide, függetlenül attól, hogy az igény részetekről erre műszerekkel sem kimutathatóan csekély mértékű.)

Más. Azt a szép és megtisztelő feladatot kaptam igazgató bácsitoktól/bácsinktól, hogy faragjam újra - de komplett - szeretett iskolánk mérsékelten meggyőző honlapját. Ehhez a giga-projekthez keresek lelkes embereket. Webhelyet kellene szerkesztenetek velem eme remek helynek, melynek neve Prem... (...ontrei gimn., stb.) Technikai (a megjelenés és a szerkezet kialakítása) és tartalmi (cikkírás, tartalomgyűjtés és -feltöltés) oldalról is várok érdeklődőket. Aki például csinált már Joomla!-alapú oldalt, az feltétlenül keressen meg. Meg mindenki keressen meg, akit érdekel a dolog, és tudna erre némi kreatív energiát meg szabadidőt áldozni.

Köszi.

(Voltatok már külföldi kempingben mini disco-ban?)

...jelenkezni "szar a gimi" címszó alatt lehet itt.

Sziasztok kölkök, talán még emlékeztek rám, Irénke vagyok.

Rég óta nem jelentkeztem, de 73 évvel az ember háta mögött kerek két hónap már semmiségnek tűnik megközelítőleg 438 "kéthónapban" volt már részem. Jó, sokra nem emlékszem, de akkor is, bár nagyon fáj rágondolni, pár éve már koptatom a flasztert.
Mostanában ünnepeltük Ferkó fiam születésnapját, még mindig Ő az én kicsi fiam, hiába volt születésének az idei a 51. évfordulója. Már ő se annyira fiatal, mint régen.

Ferkó volt az a gyermek akinek a fényképét a "rosszcsont" címszónál találjuk az értelmező szótárban. Amikor nyakig sárosan végigszaladt a templom frissen tisztított szőnyegén, majd az egyik gyűrődésben megbotolva magára rántotta a templom 350 éves cibóriumát tartó szekrényt (cibórium=ostyatartó- a szerk.) és neki semmi baja nem lett, bezzeg a cibórium száz meg száz dirib-darabra tört, a helyi plébános a családom faluból való kiátkozását fontolgatta. Ennek a kövér ferencesnek sosem voltunk a kedvencei, hisz bár egy és ugyanaz Istent hittük, nehezen bírta elfogadni, hogy mi decemberben nem a kis Jézus megszületését várjuk annyira és mi úgy köszönünk át a szomszédba télvíz idején, hogy "boldog hanukkát". Az pedig, hogy a négy éves Ferkó összetörte azt a cifra cibóriumot szerinte annak volt az előjele, hogy a Nagymezei család, bizony vallási háborút akar indítani. Ez úton még egyszer elnézést kérnék ezen balszerencse miatt és szeretném leszögezni, hogy Körösladány lakosainak a mai napig sem kell félnie a zsidó rémuralomtól.

Ha jól számolom, még három nap és kezdődik az iskola szerte az országban. Hát, amikor én voltam iskolás korú főleg apám tanított a betűvetésre és a számtan rejtélyeire, így bár elemi éveimről nem tudok sok történetet mondani, a békéscsabai reálgimnáziumból viszont sok szép emlékem maradt.
Nem volt nálunk akkor még akkora szabadság, mint a mai iskolákban, az irodalomtanár remekül értett a szűcsmesterséghez és volt két vaskos, kemény marhabőrrel bevont könyve, ami természetesen mindig a kezében volt. Sosem láttam, hogy kinyitotta volna, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán van bele akármi is írva, inkább, mint fegyelmező eszköz volt használatos. Diktálás közben keringett körbe-körbe Rév-Kovács tanár úr, ha valaki megszólalt a két könyv bronzveretes sarkával kapott akkorát, hogy nem, hogy értelmes szót nem bírt utána mondani, de még a déli napsütésben is csodálhatta a csilagok fényes keszekuszaságát.

Úgy tudom mostanság, már nincsenek ilyenek, irigylem a mai ifjúságot.

Boldog új iskolaesztendőt kívonok minden diáknak és tanárnak egyaránt. Szervusztok.
 

Egy Hummer megtestesíti minden vágyadat, tökéletes kielégülést nyújt, már az is, ha beleülsz, erősnek fogod érezni magad, már attól a gondolattól, hogy birtokolsz egyet... ha meleg vagy.

Kezdődött az egész C. Ronaldoval, ő hamisítatlan portugál, ott született Funchal piciny városkájában, szülei is portugálok voltak, tehát minden azt bizonyítja, hogy ő maga legalább annyira portugál, mint Brazília állami nyelve.

Barcelonában nem csak focipálya van, hanem atlétikapálya is, bár 2009ig a kettő fedte egymást. Nem a Camp Nou Barcájáról beszélek, hanem az Estadi Olímpic Lluíc Companysnak az Espanyoljáról persze. (húú szegény emberek, akik nem foglalkoznak sporttal, most megtudták, hogy volt EB, hogy van olyan csapat, hogy Espanyol, hogy ők Barcelonában vannak sé mostmár a stadion nevét is ismerik)

A sablonos válasz valami olyasmi, hogy "az életre", vagy "a felnőtt korra", de szerintem, már mindenki tapasztalta, mondjuk egy nagyvárosban, hogy hiába tud nagyon jól angolul, nem tud mit csinálni, ha odamegy hozzá egy barnus és felszólítja számla nélküli face-to-face készpénzben vagy egyéb értékben értendő vagyon átruházásra. Vagy amikor először küldtek titeket a postába, hogy adjátok fel ajánlottan a levelet és a postás megkérdezte, hogy elsőbbségi legyen e és csak néztetek bután amikor kezetekbe nyomta azt a lapocskát amit ki kell tölteni, azt a rengeteg szép színes csekket inkább meg sem említem, még nem voltam olyan bátor, hogy megnézzem őket.

"... s lássátok Ti magatok is, ha a tömjént nem gyújtjátok meg önnön magatoknak, lám a Google megteszi azt helyettetek..."

Bloggereknek írt levél 1,18

Van úgy, hogy valami borzasztó nagy baromságot követünk el, teszem azt valamit kidobunk ami kéne és van, hogy pont ilyenkor felejt el jönni a kukásautó és még suliból/munkából hazaérve is ki tudjuk kapni a kukából. Nah ez ilyen. A Google elmentette a régi cikkek egy részét, köztük ezt is.

Avagy "Hogyan növeljük fölöslegesen az államadósságot?"

A következő ötletei támadtak a szerkesztőségünknek.

1: Építsünk közvetlen alagutat Budapestről Szegedre-csak a közlekedés egyszerűsítése végett. Alá még egy mélygarázs sem ártana...

2: hasonló megfontolásból indítványoznánk a Veres-Gödöllő magasvasutat-természetesen mágneses megoldással.

3: Szerintünk égető szükség van egy hídra a Balatonon-hosszában.

4: tiltsuk ki az autókat Budapestről (Critical Mass forever), és, hogy legyen hol tárolni őket, építsük meg Európa legnagyobb aszfaltozott parkolóját az Alföldön. Természetesen csak a sípálya mellé, ami legalább 2000 méter magas lesz. Ehhez se kell messzire menni, a Mátra-Bükk-Börzsöny hármas elég lesz, ha elhordjuk.

5: Olyan hegyeket kell építeni, amelyeknek CSAK déli lejtője van, a bortermelés érdekében.

6: Turistalátványosságként reprodukálhatnánk a II. VH. egyes jeleneteit-élőben, természetesen naponta, hogy mindenki megnézhesse. Indiai vendégszínészeket felveszünk!

7: A Moszkva térre építsük fel a Kreml 1:1 léptékű mását.

8: Velencében az Itáliai Velencét megszégyenítő csatorna-úthálózatot kell kiépíteni.

9: Közvetlen Concorde-járat  Kerepesről  Kistarcsára és vissza.

10: A legfontosabb: az ivóvíz rohamos fogyása egyre sürgetőbbé teszi az instant vízpor feltalálását. Ehhez és egyéb kémiai kísérletekhez (Mórász és Mongyi külön kérésére) egy részecskegyorsítót kell építeni, ami Magyarország határa alatt kígyózna végig.

11: Egy új minisztérium létrehozása, ami azon dolgozik, hogy az államadósságot csökkentsük.

12: Adjuk el Romániának a Tiszántúlt privatizáció címén, hogy utána drágábban visszavehessük.

 13: Színarany 0 forintos érme veretése, kezdésnek 10000000 darab elég, ha tovább apad az államkassza, lehet további ötmilliót kibocsátani.

Ha valamit kihagytam, ne kíméljetek, és várunk új ötleteket.

Szépen sütött a Nap odakint, amikor először rámköszönt. Magázott, azt mondta jó napot, majd mosolygott. Tudtam mit szeretne, hisz bár nem tudtam, hogy ő fog rám várni, én már rég óta készültem a találkozásra. Egy pillanatra álltunk meg egymás előtt, majd azt mondta: köszönöm. Ő ott maradt, én tovább jöttem, mindketten örültünk a találkozásnak és szép emléket őriztünk meg egymásról, pedig nem tudjuk egymás nevét sem, nekem Ő csak egy ellenőr, neki én csak egy utas voltam.

Talán mindenkinek vannak pozitív élményei egy egyszerű menetjegyellenőrzésről, bár hétköznapi dolog, de mivel mindenkivel megtörténik, így mindenki tud mesélni róla és, ha azt mondom, hogy "az a köcsög karszalagos naplopó jó hogy szembe nem köpött" mindenki érti, hogy miről beszélek.

Pár osztálytársamnak ismerős lehet Főni, a nyugati-vác vonalon dolgozó kalaúz. Ő a kallerek mintapéldánya, tökéletesen végzi munkáját, képes arra, hogy elfogadja az az igazságtalanságot, hogy a részeg diák se jegyet nem fog venni, se le nem fog szállni. Ehhez a képességhez fel kell nőni.

Sok féle ellenőr van, kedves, gonosz, engedékeny, szigorú, szóval sokféle. De nevetséges lenne ezt a szép témát csak a kontrollosokra pazarolni.

Kis koromban kaptam egy szivacsból készült kiskacsát, nagyon örültem neki, te téyleg igazán, hisz a mai napig él bennem az élmény és emlékszem, hogy sírtam amikor leszakadt a feje és nem tudtam visszaragasztani, akkor tanultam meg, hogy a tempera nem a legjobb ragasztóanyag.
A gyerekkorunkban jobban tudtunk örülni a tárgyi ajándéknak, egy csomag zsírkréta is lázba hozott minket, aztán felnőttünk, rájöttünk, hogy ami annyira kell, azt meg tudjuk venni, akár mi magunk is. A felnőtté válás menetéhez hozzátartozott az, hogy többé már nem voltunk gyerekek, három féle ajándékot kapunk már csak, használati tárgyat (könyv, lámpa, elektronikus kütyü stb.), ruhát és persze pénzt. Attól lettünk felnőttek, hogy többé már nem kezeltek minket kisgyerekként, egyedül mentünk be a doktorbácsihoz és többé nem kaptunk plüssállatot, játék katonákat vagy babát ajándékba. Az iskolában megmutatták nekünk, hogy a kreativitásunkat simán ki lehet élni annyival, hogy eldöntjük milyen színű tollal írunk. Tollal mostmár és nem zsírkrétával.

Persze egy csomag zsírkréta már csak nosztalgikus érzést ad és nem azt az élményt, mint régen. Már az a lényeg, hogy ki adja.
Néha jobban örülünk annak, ha valamit nem kapunk meg. Például Otti néni óráját idézném, mekkora ováció fogadta a hírt, hogy a rég várt évzáró témazáró elmarad.

Változunk és néha nem vesszük észre a körülöttünk történő jó dolgokat, néha csak bosszankodunk feleslegesen, amikor akár mosolyoghatnánk is.

További szép nyarat.
 

Magyar vagyok, pusztán lakok,
Ez az utolsó nap nekünk.
Szidtuk sokat, a reggel nyolcat,
De most bánattal búcsúzunk.

Nem mintha fájna,
Ezt én akartam.
Sok gólyával fagyik kavartam.

Emlékezz csak a jóra, zárd szívedbe a boldogságot és tartsd meg csak a szép emlékeket. Majd gyüjtsd magad köré azokat akiket szeretsz, hogy velük újra átélhesd őket.

Kicsit bánt, hogy nem tudtam minden nap írni, de ahogy egy korábbi cikkben írtam, azzal segítünk magunkon a legtöbbet, ha nem ellenkezünk a folyó sodrásával, hagyjuk, hogy az vezessen minket. Bátran állíthatom, hogy aki nem jött el a 2010es nagytáborba egy komoly élménnyel maradt szegényebb.

A tábor kezdetével a blog olvasottsága is drasztikusan lecsökkent és ahogy megismertem új embereket, hogy bizony vannak olyan elvetemültek, akik elhitték, a minden nap meg fogja érni ide feljárni felkiáltásomat.

Pénteken lelkinapot tartottunk, ez ismertebb nevév lelkigyakorlat, amit a soron következő végzős A osztály által jól ismert Szőke Gábor atya tartott, misével, játékokkal, lelkibeszéddel, "nem volt rossz, sőt kifejezettenjó volt" ahogy a dalunkban is megemlítettük a táborzáró ki mit tud-on, erre még visszatérek.

Kénytelen vagyok eleget tenni hírközlési funkciómnak, pedig legszívesebben most azokról az érzésekről írnék, amik bennem kavarognak, fáradtság, mivel hajnali négy óta ébren vagyok, a csontig hatoló hideg, az "én előre megmondtam" érzés, az elképzelhetetlen szívszorító bánat, amiatt, hogy itt kell hagynom ezt a csodálatos helyet és természetesen a boldogság és a rengeteg szép pillanat amit ez a tábor okozott nekem.
De mint minden dolognak, aminek kezdete van, az véget is kell, hogy érjen egyszer és talán ez a tábor pont így jó, hogy befelyeződött mostanra, bár, ha nagyon pontos akarnék lenni, akkor azt mondtanám, hogy még négy óra hátra van, ez egy csoportos elbeszélgetést, egy eredményhirdetést, egy reggeli tornát, egy reggelit és egy pakolást foglal magába. Tessék, közlöm a híreket, mielőtt megszületnének.

Minden reggelt Juci néni által vezetett tornával kezdtünk, reggel nyolckor pontban(Szidtuk sokat a reggel nyolcat -a szerk.), aki késett, annak a csapatától pontot vontak le, mert itt bizony komoly pontverseny is volt a lelkes diákseregnek, a törzsek egymásnak feszülve küzdöttek az elsőségért, a legmeghatározóbb esemény az ómagyar akadályverseny volt. Rovásírás-fejtéssel, gombafelismeréssel, íjászattal, mondavilágbeli vetélkedővel, honfoglaláskori térképészettel. Talán ez így olvasva nem hangzik túl izgalmasan, de még a legmodernebb diákok is vérben forgó szemekkel küzdöttek a rovásírott betűk rejtelmével. Tényleg.

Az egyik hajnalban arra ébredtünk, hogy fel kellett kelni. Agócs Szandit és Vancsó Éva tanár nénit elrabolták az erre felé portyázó besenyők és hiába van hajnali két óra, hiába van hideg, ez a dolog nem tűr halasztást, meg kell menteni.
"Hozzatok két pohár vizet, az egyik legyen félig teli, a másik legyen félig üres és indokoljátok meg, hogy az egyik miért ez, a másik miért az" és hasonló logikai feladatok útján sikerült kiszabadítanunk a két hercegkisasszonyt, de a legfőbb fegyverünk maga Szőnyi Gergely tanár úr volt, aki még a jég hátán is képes rímeket faragni akár trochaikus pentameterben is, ha a haza és a lovagi becsület épp ezt kivánja. Itt idéznék egy rímpárt, ha megengeditek:

Gyönyörű szép görög kancsó,
Méltó, hogy szájához emelje Vancsó

Remélem értitek már mire gondolok. Gergő bá amúgy is nagy sztár volt a táborban, hiába sziporkáztak a végzősök poénok terén, Gergő bá egyetlen mondatával porba alázta az összes vicces, szófordulatot és oltást, ami az egy hét alatt elhangzott. Tudvalevőlegesen, éjszakai túrán vettünk részt, amikor elhaladtunk egy becstelenségig zúzott hűtőszekrény mellett, mire egyetlen, csodálatosan friss elmével rendelkező Osztályfőnököm, akit ez utána szóvicc után már nem is lehet szavakkal jellemezni, ezért bevezetem engedélyemmel a borzasztóan jó viccnél jobb viccekre a "Szőnyi szintű vicc" nevet. Tehát épp haladtunk el a hűtő mellett, amikor Gergő bá, megjegyezte, hogy "Itt végezték ki Lehelt". Hagyon időt.

Ezt sem említettem még, hogy hős fiaink a morvai hadak ellen vonultak péntek este és mivel egy csatában sosem lehet tudni, hogy mikor támad az ellenség, tábort vertünk egy mezőn és ott éjszakáztunk, majd másnap taktikai csellel átnavigáltunk egy másik mezőre, ahol bige nevű játékot játszottunk, ohh ez úton szeretném indítványozni az első premontrei bige bajnokságot.

Még rengeteget lehetne mesélni, de mostanra talán ennyi lenne amit leírnék, legyetek jók és nem győzöm hangsúlyozni, hogy koncetráljatok a jóra és törekedjetek, hogy a többi ember, aki keresi ezt a jót, bennetek megtalálhassa. Tartsátok meg csak a szép emlékeket. Sziasztok kölkök!

Domi és Kercso ajánlásával megkérdezném tőletek, hogy tudjátok e miért vannak lila foltok a zalafelvágottban?

Hát mert agyonverték az állatot.

És azt tudtátok, hogy hogyan lesz a póknak telefonja?

Hát felmászik a sarokba... és telefonja!

A táborban a házakon nem szúnyogháló van, hanem szarvasháló, de igazából nincs szúnyog, vagy légy, csak bögöly és lódarázs. De a szarvasháló sem volt elég védelem Kercso szobatársam számára, akit, ha minden igaz egy hosszabbfajta nyelvvel rendelkező szarvas álmában orálisan megerőszakolt. Ha minden igaz ismétlem.

Ha pont párosan vagytök röpiben, akkor lehet párosodni.

Ez a tábor már két nap alatt sok életigazságra tanított meg minket, már tudjuk, hogy aki a hosszab túrára megy az kevésbé lesz fáradt, mint aki a rövidebre, hogy a zuhanyzó még nem garancia arra, hogy van víz is és hogy, ha valamit nem eszel meg, hiába haraptál már bele, másnak jó lesz az még. Meg van annyira drága büfé, hogy ne létezzen  elég rossz vacsora.

Rőzsét gyűjtünk épp esti tábortűzhöz. Kezdünk összeszokni, bár az újak nevét még nem tudjuk, de előttünk van még 5 nap erre a feladatra.
Jah és el ne felejtsem, hogy Ózdon olyan finom innivalót tudnak gyártani, hogy az nagyon finom. Azt hiszem mára ennyi. Jóéjt.

Most pedig egy embernek üzennék, ha megbocsájtotok nekem, titeket általános olvasóimat is nagyon szeretlek, de őt azért bármilyen körülmények között egy pár fokkal jobban. Szóval, nagyon hiányzol és a tudat, hogy otthon vársz rám ad értelmet a tábor végének várásához. Te vagy a legcsodálatosabb és legszebb lány akit valaha ismertem és örülök, hogy te vagy a barátnőm. Szeretlek Kicsim. Szia
 

Bár a tábori információkat tratalmazó lapon az állt, hogy laptopot és egyéb cuccokat nem szabad hozni, én azért bátorkodtam, hogy lelkes olvasóimnak információkkal szolgálhassak.

Megérkeztünk sikeresen Nagyvisnyóra, vonaton ácsorogva, majd másik vonaton ücsörögve, majd egy buszon egymás hegyén-hátán küszödve a 40 fokkal, de itt vagyunk. Ahogy megérkeztünk éreztük, hogy itt valami nem stimmel, már az úton is csodálkoztunk, hogy vajh hol lehet Gergő bá. Ez egészen addig volt kérdés, amíg meg nem láttuk kedvenc osztályfőnökömet ősmagyar hacukában táborhelyünk kapujában.

"Látjátok feleim szümtükhel, itt vogymuk" zengett a híres idézet, majd következett egy rém ötletes üdvözlő beszéd ősmagyarságról, vezérekről, törzsekről, meg minden féle dolgokról amiknek köze van a kendékhez, meg jurtákhoz, bocsánat, hogy csak ennyire emlékszem, de épp próbáltam felébredni.

A következő fejezetét a tábornak úgy hívom, közösülés. Mivel közösen ültünk. (ha-ha -a szerk.) A buli ezen részén osztottak be minket törzsekbe. Jah, mert a sejtés beigazolódott, a tábor egész hangulatát fogja meghatározni az ősmagyarság és a honfoglalás. Beosztották az üszkve 60 diákot 7 törzsbe (Jenő, Kér, Keszi, Kürt-Gyarmat, Megyek, Nyék, Tarján), azt szem előtt tartva, hogy az osztálytársak nagyjából együtt legyenek, ha valakit esetleg érdekel én a Megyer törzsbe tartozom. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csatakiáltás, mi a méltán híres wázzáááp csatakiálltást választottuk.

Ez után lehetőségünk volt enni. Ezen a ponton összehangolt volt a cselekmény, mivel nagyjából mindenki evett. Erről nem is beszélnék sokat.

Életemben először megtekinthettem milyen jó is jurtában lenni és mostmár, végre, nincsenek tévhiteim a vándorló életmóddal kapcsolatban, hál' Istennek. Majd szabad volt íjászkodni. Majd lovasok jöttek. Kicsit sok az infó mi? Miért nem jöttetek?

Nekünk jobb, mert mi ma lőttünk 1848as pisztollyal, ti meg nem, van ilyen.

Ami egy picit kiábrándulást keltett ebben a végletekig tökéletes napban, az a vacsora volt, elnézést a "vacsora", nah, máris jobban kifejező. Narancssárga makaróni volt. Hát fura, új, szokatlan, aki éhes volt ezt is megette.

Mennem kell éjszakai gyűlésre, szevasztok kölkök! Hiányoztok mindahányan nem vagytok itt.

Bizonyára mindenkinek volt már olyan érzése, hogy egy döntése megváltoztathatja az egész életét, egy "én megmondtam előre" miatt megutálja őt a világ normálisabbik fele, az a fele a világnak akik eddig imádták. Egy döntés. Egy egészen parányi döntés, egy tipp, vagy csak annyi, hogy melyik tálból egyen.

Polip Paul élete a mennyekből a poklokba zuhant, mert egyszerűen igaza volt.
Régen volt egy cikkem arról a híres mormotáról. A mormota és Paul esete igazolja, hogy egy pinduri kis állat is olyan gyökeres változást tud hozni az letünkbe, mint rengeteg ember nem. Egy hétköznapi Nyúl Béla és Vér István, ha azt mondja, hogy "a spanyolok nyerik a VB döntőt nyasgem" kiröhögjük, honnan tudhatná, hisz ő csak egy mezei paraszt, ha bevállik a jóslata max elküldjük magunkban a fenébe.

Ha esetleg ugyanezt egy polip mondja, akkor lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy "elkapjuk azt a polipot, papírba csomagoljuk és addig ütjük (szakszerűen), hogy a húsa puha legyen és beletesszük forrásban lévő vízbe".
Persze Paul nem fél, ő bátran jósol tovább, Paul nem adja fel.

Most pedig következzék egy sor néma csend a Nationalelf elődöntőbeli katasztrófája miatt.

Köszönöm. Én a németeknek szurkoltam a VB kezdetétől, hiába mondtam azt, hogy az argentín gauchók fogják megnyerni a VB-t, a szívem Deutschland-ul verte a vuvuzelák ritmusát.
Paul amúgy a döntőre spanyol győzelmet és német harmadik helyet jósolt. Remélem a döntővel témed, viszont szívem vágya, hogy Forlanék kapjanak ki.

Szevasztok!
 

Lassan ki lehet jelenteni, hogy a nyáriszünetből eltelt egy hónap... még nem, még van hátra négy nap. Ez bizonyára mindenkit máshogy érint, én kicsit gyászolom az eltelt időt, hisz, bár rengeteg jó dolog történt velem, például munkámnak hála az összes Class FMes sláger szövegét kívülről fújom, néha még a sorrenden sem lepődöm meg. Persze, ha csak ezt írnám le, mint jó élményt, akkor egy bizonyos személy valószínűleg egy kicsit megharagudna rám, szóval azt is hozzá kell tennem, amúgy teljesen céltalan cikkemhez, hogy ő is nagyon sok jó pillanatot hozott nekem a nyáron... Végül is, bárhogy nézem, ez eddig egy jó nyár.

Rájöttem, hogy a nyár előtti fogadkozás és tervezgetés teljesen felesleges, a nyár meséjét önmaga írja, hiába bármi próbálkozás, azzal ártunk magunknak a legtöbbet, ha nem hagyjuk magunkat sodorni az árral. A nyár az egy misztikus massza, amit, ha nagyon közel engedsz magadhoz menthetetlenül beleragadsz, de jó is ez így.
Szivesen írnék értelmes dolgokról, de talán a nyárhoz magához tartozik az is, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Közvéleménykutatást persze folytathatnék, hogy mit tartanátok érdekesebbnek, ezt amit most írok, tán Teufelsmith néni legújabb kalandjait, esetleg azt, hogy Karol Bielecki, aki egy világklasszis lengyel kézilabdázó megvakult, miután egy edzőmeccsen belekaptak a szemébe, vagy azt, hogy mit üzen Bárdy Péter igazgató úr személyes horoszkópja és ebből, mi, diáksereg mire várhatunk a jövő tanév tekintetében. Valljuk be, vagy köze nincs a bloghoz, vagy már alapból értelme nincs ezeknek.

A legjobb szerintem azt lenne, valljuk be, ha most további jó nyarat kívánnék és elköszönék egy darabig.













Nah, ez nem fog bekövetkezni, nem fogtok tőlem megszabadulni, jönnek a zsidós nyári regényem legújabb részei, spekulációk az Igazgató Úr és a diákok jövőbeli viszonyáról, írni fogok továbbra is eszméletlen nagy baromságokat, mint ez a cikk itt és ha valami tök jót látok/olvasok arról is be fogok számolni. Meg fogja érni minden nap látogatni a blogot. Szevasztok. :)
 

Igazából ez egyértelmű, a legnagyobb hiánya az iskolának az, hogy nincs a bloggereknek kialakított privát terem, jakuzzival és nagyképernyős tvvel.
Komolyabb kérdés az, hogy mi NEM kéne, egyáltalán. Mi lenne a legfeleslegesebb, legkihasználatlanabb dolog az iskolában?

Persze olyanokról beszélek most, amik még nincsenek, mert a győztes az minden héten terítékre kerül. A főzeléknap. Szerintem, ha megkérdezzük Csilla nénit, hogy mikor keresi legjobban halálra magát a büfével, akkor a tökfőzelék+zöldbabfőzelék napok abszolút győztesek. Az egyházzenét már annyi szapultuk, hogy azt már meg sem említem, a diákhírdetések, meg ugye elkerülhetetlenek...

De mondjuk, tegyük fel, egy golfpálya, vagy egy viadukt a B és az A épület között már beindítja az ember fantáziáját. Egy villamospálya sem ártana, buszvég, vonatvég, premi megállókkal.

Legfeleslegesebb dolog szerintem egy "dohányozni tilos" tábla lenne az istálló mögé, oda inkább pár hamutartó, meg valami dolog, ami megvédi a cigiseket az esőtől kéne.
 

Kommentezők, szerintetek, mi kéne és mi nem kéne egyáltalán a premibe? Hmm?
 

...ahogy premblogger sincs premblog nélkül (és ez működik vica versa - a szerk.). Tartja a mondás, vagy valahogy így van, jó egy karnyújtásra volna O. Nagy Gábor szólás-közmondás gyüjteménye, de ilyen nyári melegben senkinek nincs ellenőrizgetni magát kedve, ha ott les mögötte egy medve. Jó ezt csak a rím és a dallam kedvéért tettem bele, de az tényleg igaz, hogy nyár van és rengeteg pénz megy el, hisz nem csak a tanulást jegelik ilyenkor, hanem magát a sulit is, hogy szét ne follyon.

Ez a módszer azonban beválik, hisz alig, hogy vége lett a zsámbéki tesók itt tartott táborának, megrendezésre került a B épületben a magyar polgármesterek világtalálkozója.

Kihagytam egy sort, hogy mindenki fel tudja ezt emészteni. Kiváncsi lennék a nyitóceremóniára... "... és Dél-Amerikát képviseli *dobpergés* Gajdos István, Beregszász polgármestere..." Világtalálkozó, vagy micsoda.

A zsámbéki lurkók gazdagodtak egy decathlonos napszemüveggel, amit véletlenül otthagytam évzárón, hát használják egészséggel, végül is renden belül marad, az meg olyan, mintha nálam lenne, vagy mi a szösz.

Évzáró volt... hosszan és kitartóan... volt. Bár jelen percig képtelen vagyok felfogni, miért nem reggel nyolckor tartjuk, mint csak, hogy ne kelljen messzire példálóznom, a TIGesek, de ezt így szoktuk meg, mostmár ne változtassunk rajta. Ez úton is szeretnék gratulálni dicső fiainknak és lányainknak akiket megemlítettek a Te Deumon és legyen róluk elég is ennyi, hisz a diri mindenre kitérő jellemzést és névsort olvasott fel.

Most hirtelen ennyi jut eszembe, további jó étvágyat, szervusztok babák.