Nem is tudom hol kezdeni, hisz annyi dolog kering a fejemben. Kezdjük a dolgok pozitív oldalát nézni. Azzal, hogy a suli blogja üzemzavar miatt kicsit szünetelt, a szerkesztőknek végre volt egy kis szabadságuk. Köszönjük főnök!!!

Az élet nem habos torta, de még nem is közelít hozzá, így szinte természetes, hogy vki képes annyira kiborulni, hogy mások életét is megkeserítse. Senki sem tökéletes. De ezért vannak a gumiszobák. Ha vkinek baja van, az csak bemegy, kiőrjöngi magát és 1-2 óra múlva teljesen tiszta és senkiben és semmiben nem tett kárt. Érdemes kitalálni egy személyes "gumiszobát"/programtervet, amit az ember biztosan tud használni, ha tudja, hogy mingyá' totálisan kibukik. Sokan csinálják azt, amikor idegesek, hogy becsukják a szemüket, elszámolnak tízig és nyelnek egy nagyot.

Én is ideges voltam, mikor nem találtam semmit a szerkesztői felületen, mármint nem is jutottam el odáig, mert ki lettem rakva. Dühítő volt, mert pont pár nappal azelőtt néztem meg, hogy az utolsó cikkem volt az 50. bejegyzésem és ezt a számot akartam növelni.

Azzal, hogy most volt egy szalagszakadás a blog életében, az nem csak egy ember hibája. Sokan szidják a blogot és teljesen feleslegesnek tartják. Persze kell az építő kritika, de amit olvastok azt is emberek írják, akiknek kell a pozitív visszajelzés, hogy meglegyen a munkakedvük, és ne ugorjanak le az első hídról. Amikor meg nem volt blog, akkor meg hiányolta mindenki és szídták a szerkesztőséget. Döntsük már el, hogy kell vagy nem! Akinek nem kell, az ne jöjjön fel, és ne is vegyen róla tudomást.

A lényeg a lényeg, hogy most elindult újra az egész. Mi is próbáljuk feldobni a blog hangulatát, de a ti kommentjeitek nélkül ez az oldal soha nem lesz elég színes.