Lassan ki lehet jelenteni, hogy a nyáriszünetből eltelt egy hónap... még nem, még van hátra négy nap. Ez bizonyára mindenkit máshogy érint, én kicsit gyászolom az eltelt időt, hisz, bár rengeteg jó dolog történt velem, például munkámnak hála az összes Class FMes sláger szövegét kívülről fújom, néha még a sorrenden sem lepődöm meg. Persze, ha csak ezt írnám le, mint jó élményt, akkor egy bizonyos személy valószínűleg egy kicsit megharagudna rám, szóval azt is hozzá kell tennem, amúgy teljesen céltalan cikkemhez, hogy ő is nagyon sok jó pillanatot hozott nekem a nyáron... Végül is, bárhogy nézem, ez eddig egy jó nyár.

Rájöttem, hogy a nyár előtti fogadkozás és tervezgetés teljesen felesleges, a nyár meséjét önmaga írja, hiába bármi próbálkozás, azzal ártunk magunknak a legtöbbet, ha nem hagyjuk magunkat sodorni az árral. A nyár az egy misztikus massza, amit, ha nagyon közel engedsz magadhoz menthetetlenül beleragadsz, de jó is ez így.
Szivesen írnék értelmes dolgokról, de talán a nyárhoz magához tartozik az is, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Közvéleménykutatást persze folytathatnék, hogy mit tartanátok érdekesebbnek, ezt amit most írok, tán Teufelsmith néni legújabb kalandjait, esetleg azt, hogy Karol Bielecki, aki egy világklasszis lengyel kézilabdázó megvakult, miután egy edzőmeccsen belekaptak a szemébe, vagy azt, hogy mit üzen Bárdy Péter igazgató úr személyes horoszkópja és ebből, mi, diáksereg mire várhatunk a jövő tanév tekintetében. Valljuk be, vagy köze nincs a bloghoz, vagy már alapból értelme nincs ezeknek.

A legjobb szerintem azt lenne, valljuk be, ha most további jó nyarat kívánnék és elköszönék egy darabig.













Nah, ez nem fog bekövetkezni, nem fogtok tőlem megszabadulni, jönnek a zsidós nyári regényem legújabb részei, spekulációk az Igazgató Úr és a diákok jövőbeli viszonyáról, írni fogok továbbra is eszméletlen nagy baromságokat, mint ez a cikk itt és ha valami tök jót látok/olvasok arról is be fogok számolni. Meg fogja érni minden nap látogatni a blogot. Szevasztok. :)