Mindenki ismeri a népszerű dalt, miszerint a magyar néphez hasonlóan a nemzeti italunk is egyedül álló és fogyásztása is nemzeti érzelmeket indít el bennünk. Szilva, körte és cseresznye, talán nincs olyan ember aki ezen szavak említésekor csak magára a gyümölcsre gondol. Két féle ember létezik, az egyik emlékszik az első alkalomra amikor pálinkát fogyasztott, a másik pedig annyit fogyasztott, hogy már nem emlékszik. Én az első csoportba tartozom...

Azt mondták nekem, hogy olyan jó pálinkát hoznak a lagzira, amit igazából bűn műanyag flakonban tartani, hisz annyira értékes. Egyenesen Erdélyből jön és annyira valódi pálinka, hogy még a benne lévő szilváknak az utolsó gondolatait is érezhetjük benne.
Elég fiatal voltam ahhoz, hogy az alkoholnak az említése is lázba hozzon, de ahhoz is, hogy számomra a pálinka szó egyet jelentsen a mézes málnás fütyülőssel. Ennek a hozzáállásnak akkor már csak órái voltak hátra.

A lagzin, mint pincér voltam jelen, egy általános iskolának az auláját rendeztük be a násznépnek és ki volt adva a parancs, miszerint két dolgot nem akarnak látni, száraz poharat és józan embert. Semmi gond nem lett volna, ha mi, képzetlen pincérek az emberek kifejezést nem magunkra értettük volna első sorban, de egész sokáig így is egész jól végeztük a munkánkat. A probléma akkor kezdődött el, amikor megérkeztek a vendégek és mindenkit a már fent említett pálinkával kellett kínálni. A két önjelölt pincér, akik az érkezőket ösztönözték a fogyasztásra rekordgyanús sebességgel részegedtek rommá, hiszen a népek csak úgy voltak hajlandóak elfogadni az italt, ha a fiatalúr is iszik egyet. A fiatalurakat pedig nem kellett kétszer kérni.

Telt az idő, fogyott a vacsora és fogyott az erdélyi is, de míg a vacsorát a vendégek pusztították, addig a szilvapálinkát jómagam és kollégáim. Egyetlen szerencsénk az volt, hogy a főnökünk közeli barátja volt a vőlegénynek, így ő már nagyon korán felismerhetetlenségig részegedett, szóval mi nyugodtan folytathattuk amit elkezdtünk.
Életem első igazi pálinkázását azzal a ténnyel zárnám, hogy a lagzin főleg mi táncoltunk, főleg mi voltunk részegek, főleg mi éreztük jól magunkat és ha annyit mondok, hogy három liter elfogyott pálinkából a vendéget maximum másfelet ittak meg, talán mindenki érti mire célzok.