Betegségidő

2011.12.10. 17:12 Karvaly úr

Igen, elkapott valami csúnya, torokmegfájdítós-orrfolyatós-köhögtetős-prüszköltetős valami. Mindenki ismeri az érzést: semmi kedve az embernek semmihez, aztán jó korán le akar feküdni... mégis megpróbálom átvészelni ezt az időszakot valahogy... szóval, úgy láttam jónak, ha egyrészt sokat írok a blogba (lehet, hogy nem lesznek túl igényes írások, de most erre telik), másrészt elindítom a karácsonyi-újévi, egyszóval ünnepeki nyereményjátékot. Holnap kezdünk!

Ja, és még egy! Elindult a II. Premis Egyszámjáték! Én már leadtam a tippem... és te? Itt lehet játszani!

Szólj hozzá!

Nation-wide átverés, avagy ahogy felkészítenek minket az egyetemre

2011.12.06. 11:34 Prem-blogger

Nem én vagyok a Messiás (még - a szerk.). Nem kell elfogadni azt amit most írni fogok. Sőt, meg is lehet vétózni. Hazugnak is lehet nevezni. Meg, ha most valakinek jól esik, le is lehet hülyézni.

A gimnázium egy átverés. Nem is ilyen későn kell kezdenem. Már általános iskolába is úgy megyünk, hogy hamis kvalitásokat erőltetnek ránk. Barátság, közös munka, kreativitás, szolidaritás és empátia. Elvileg ezek adják össze azt, hogy te kedves tökéletesen egyedi hópihe ki is vagy.

Embert barátjáról, madarat tolláról, egyetemistát leckekönyvéről. Nem lesztek homogének. Soha, de soha. A neptun kódja mindenkinek más. Szerencsések lesztek és jó helyen ültök, mondjuk az őrségben lévő zseni mögött, akkor a nevetek legalább "maga ott István mögött" lesz. Ez sokkal jobb, mint a "maga ott István mögött kettőveltől hárommal jobbra". Hópihe. Az.

Kiskoromban zsírkrétát adtak a kezembe. Rajzolj pici hópihém. Alkoss. Teremts valami újat. Majd játssz a barátaiddal. Majd nőj fel. Szeress. Játssz. Légy szeretve. Alkoss, alkoss, alkoss!

Senki nem mondta és nem is fogják mondani, hogy ne szerezz barátokat, mert fáj az elvesztésük. Ne alkoss véleményt, ne legyenek vágyaid. A véleményed ellened fordítják, a vágyaidat kinevetik. Kinevetik és eltapossák.

Újat sose alkoss, ha most szeretnél elérni valamit. Valaki csinált már előtted valamit. Sokszor csak annyit, hogy előtted született meg. Ne alkoss, ne. Addig, amíg nem tudsz mindent, amit valaha bárki más megalkotott. Hópihe, ha távolról nézünk téged és ott van a többi között, talán nem látjuk, hogy mennyire deformált vagy a többihez képest. Deformált a normálishoz képest.

Mi a normális? Helytelen a kérdés. "Kik a normális?" Te magad sosem leszel az. Nem akadályozunk meg téged, hogy te legyél az "egyedi", vagy az "új". Nem, mi soha. Megakadályozunk abban, hogy élj. Abban igen.

Azt hiszed, ha eleget dolgozol és eleget küzdesz, akkor te leszel az első. Az egyetlen. A kizárólagos és egyedi. Akkor majd lehetsz te az első férfi anyacsavar? Norvég létedre majd te leszel a svédasztal? Majd te, sok munkával elérheted, hogy az IKEÁban te ne legyél lapraszerelt vásárló?

Elérheted. Persze. Csak, ha megkérhetünk, mélyen tisztelt hópihe. Tavasszal, majd legyél te az aki nem olvad el.

2 komment

Karácsony, advent, angyalka, Mikulás, ilyesmik

2011.12.03. 19:46 Karvaly úr

Még csak el sem kezdődött igazán december, de máris tele vagyunk a karácsonnyal. Ki nem szereti ezt a légkört? Az utak feldíszítve, néhol még a házak is, mindenki vidám az utcákon, sőt, a premis csipet-csapat már Bécsben tengeti (update: tengette) az idejét (ezúton kívánok nekik jó vásárlást, ha egy kicsit késve is).

Erről jut eszembe: tele vagyunk a karácsonyi reklámokkal is. Vedd meg ezt, vedd meg azt, szerezz örömet másoknak. Ezzel nincs is olyan nagy gond, csak az a baj, hogy sokak számára ez az ünnep egyetlen aspektusa. Erre pedig csak ráerősítenek a hirdetések: egyik meg nem nevezett áruház TV-spotjában ez hangzott el: "A fa alatt dől el a karácsony!"

Az embereknek így márpedig szeretethiányuk lesz. Ajándékozgassál, ez az! "Buy, buy, buy, buy, buy, buy..." Bármennyire is örül a meglepetésnek az azt kapó, sokszor tényleg sokkal többet számít egy kis odafigyelés, egy kis beszélgetés, vagy egy csokor frissen szedett virág (ezt a fizikatanárok igazán szeretik).

Ha meg már iskola, akkor angyalkázás. Elindulnak a csomagocskák - kreatív diákokból, tanárokból nincs hiány -, mikor pedig mindenki megtudja, kitől kapta azokat, akkor az igazi a meglepetés! De nem csak így lehet ezt a játékot megközelíteni. Sőt, úgy gondolom, egy katolikus iskolában az a jó, ha ez a szokás közelebb hoz egymáshoz angyalt és védencet, az ehhez vezető út pedig a meghitt beszélgetés.

Apropó, kedden hatodika! Mikulás, és persze Boyz! Velük persze kicsit nehéz nem ajándékokat küldeni, de nem baj... inkább örüljünk, hogy vannak, és ne küldjünk senkinek vécépapírt, meg Bringóhintó-utalványt se, igaz, a kettő igen közel áll egymáshoz...

Szóval, jó angyalkázást mindenkinek!

4 komment

Az öregség II.

2011.11.29. 17:40 Karvaly úr

Furcsa dolog idősnek lenni. Makacsnak, elszántnak, nyugodtnak, hevesnek. Az az igazság, manapság már nem az igazi. Mindig félni, hogy mikor fogy el a pénze, mit fog adni az unokáknak, dédunokáknak, ha jönnek, és persze melyik ruhát vegye fel a templomba.

A fiataloknak sem egyszerű. Mindig félni, hogy mikor fog elfogyni a pénze, ha öreg lesz, lesz-e pénze ajándékra, ruhára...?

Én is sokszor gondolkoztam már rajta, milyen lesz, ha öreg leszek. Ráncos bőr, megroggyant hát, romló memória, de óriási bölcsesség. (Király, nem? Nem feltétlenül.)

Aztán a halál. Mindenki fél tőle. Retteg. Ódzkodik. ...pedig mindenki meghal, és mégis.

Ne vitázzunk sokat velük. Ne veszekedjünk. Lehet, hogy nincs igazuk, de akkor se. Rájuk kell hagyni. Nincs már túl sok idejük hátra.

1 komment

Tapasztalataim I.

2011.11.24. 21:00 Karvaly úr

Lelkizés és moralizálás következik. Akinek nem tetszik, már most eltanácsolom a továbbolvasástól. Néha ez is lesz, mert azért jó. (Nem?)

Az állatvilágban a hímek verekszenek egymással, fitogtatják szépségüket, mindezt a nőstények kegyeiért versenyezve. Hiába, ez a vonás az embernél is megmaradt: a fiúk produkálják magukat. Ez már csak így van. Egy a gond ezzel: általában akik így akarnak bizonyos lányoknál bevágódni, azok általában azért nem járnak sikerrel, mert a lányok meg általában nem szeretik, ha egy fiú természetellenesen, magát megjátszva viselkedik.

Amikor a fiú igazán beleszerelmesedik egy lányba, akkor feléled benne az állati ösztön, tehát olyan dolgokat kezd el tenni, amit normál állapotban nem. Azaz ez a kapcsolat már taccsra is ment, az előbb említett okokból. Ha valaki viszont csak úgy "tetszik", abból könnyen alakulhat ki valami szorosabb, hiszen a fiú (a stresszhelyzettől megszabadulva) a legjobbját tudja adni. Éppen ezért olyan széles a beteljesedetlen szerelmek skálája.

És itt jönnek a képbe a stresszoldó szerek: alkohol, drog. (A cigi nem, az csak szimplán hülyeség.) Ezektől várják a tanácstalan hímek a sikert. De hát egyrészt ettől még az udvarlás nem lesz eredményesebb, csak a pár öntudatlanabb, az ilyen úton nyert együttlét pedig nem biztos, hogy ideális. Másrészt könnyű ily módon elindulni azon a bizonyos lejtőn...

Mára ennyi, ilyen témában esetleg később.

4 komment

Címkék: lelkizés

Binga

2011.11.21. 10:43 Prem-blogger

Kár tagadni, nem lehetett nem ismerni a faluban ezt a nénit. Mondjuk inkább úgy, hogy hölgyet, mert a büszkesége mindig jobban fűtötte őt annál, minthogy elfogadja a korát. Bár ennek ellenére teljesen tisztában volt magával, hány éves, mennyit ér és mennyit élt. A kor, hát az egyszerűen nem számított. Megtanított rá engem, de még apámat és neki az apját is arra, hogy mennyire meghatározóak életünkben a „böbetűs” szavak. Büszkeség, barátság, biztonság és boldogság. Ínségesebb időkben hiába ront ránk a bánat, vagy a balszerencse, ha megtaláljuk a belső békénket minden jobb lesz. Volt egy elmélete arról is, hogy Jókai regényébén a Baradlayk okkal nem holmi K- vagy N-betűs család. A „bé” az mindig ott van az életben, a bába segít, ha jön a baba és a sírba majd betesz az aki be fog tenni. (Néhol nem találta meg szegény hölgy a béket, de ettől még sokat nem tévedett)

Gyakran meglátogatom még mostanában is, talán már kilencven felé jár, de ez nem beszédtéma. Apropó, beszélgetés, hát ez is bés és senki nem tagadhatja, hogy lényeges. Tehát, ne térjek el a tárgytól nemrég meglátogattam. Az élet küszöbén állva reméltem, hogy valami tanácsot tud nekem adni. A válasz annyi volt, hogy „binga”. Csodálkozásomat nem lepleztem, ilyen szó nincs is. Lehetne bingó, vagy benga. Értelmes szavak, de a jövőm szempontjából túl sokat nem sejtetnek. Udvariasan ki is fejeztem értetlenségemet a buta tekintetemmel és mivel a hölgy jóindulatú volt elmagyarázta. Mint az évek száma, úgy a szavak is csak… szavak. Te döntöd el, hogy mit is jelentenek. Legyen a te szavad a binga, mondta a hölgy. A jelentését majd életed folyamán kitalálod, de mindig emlékeztessen a többi „böbetűs” szóra. Békére, boldogságra, barátságra és a többire. Éld ezek szerint az életedet és majd, ha egy fiatal majd tőled is megkérdezi, hogy hogyan éljen sikeres életet, majd te is mondhatod neki, hogy binga. Addigra te megtalálod, hogy mit is jelentett ez a szó, de hagyd, hogy más is rájöhessen önmagától.

Mindennek már jópár éve. Igaza volt a hölgynek, a binga minden amit megélünk. Számomra a binga az élettapasztalat amit ezalatt az ötven év alatt megszereztem. De a valódi jelentését nem lehet szavakkal leírni, a binga egy folyamatos változó érzés. Tudjátok, valahol ott van a szívemben és segít a többi érzésnek, hogy remek összhangban éljenek egymás mellett. A boldogság és a bánat, a béke és a balszerencse, hála a hölgy tanácsainak tökéletesen megfér egymás mellett. Köszönöm nagymama.

Szólj hozzá!

Az öregség

2011.11.20. 21:01 Karvaly úr

A címben rögtön felfedezhetünk valamit, mégpedig két szót, "az", és "öregség". (Na, ez nagyon nem volt vicces.)

Szóval, hogy most már értelmes dolgokra tereljem a szót, senki sem szeretne megöregedni. Dolgok spontán elfelejtése, házsártosság, pletykálkodás, ilyesmik társulnak hozzá. Másrészt mindenki szeretne megöregedni, mert hát a korai halál senkinek sem válik egészségére.

Az öreg ember sokszor elviselhetetlen, de ezt el kell néznünk neki. Ha percenként megkérdezi, hogy kérsz-e süteményt, az azért is van, mert esetleg a nagymamád, és nagyon szeret, nem pedig csak azért, mert már megint nem tudja, kérdezte-e már. Ha sokszor értelmetlen dolgokkal traktál, az már kevésbé elviselhető. Általában az a fő ellenérv, hogy "leszel te is annyi+10 éves, mint én!", de attól még nem tudjuk elképzelni, milyen is az.

A halál közelsége nagyon érdekes. Mindened fáj, nehéz a mozgás, ez megnyomorítja az embert lelkileg, szellemileg is. Hiába, rossz dolog. És ezt az öregek 80 %-a átérzi. És emellett még odafigyelnek annyi mindenre, és még szeretnek is másokat... szeressük mi is őket!

(Készült a Szociális Otthonok Érdekvédő Egyesülete és a Szociális Munkásokért támogatásával.)

Szólj hozzá!

Nyereményjáték!

2011.11.17. 20:40 Karvaly úr

A blog olvasottságát egy bizonyos brit barátunk szerint fel kéne pörgetni, úgyhogy a tavalyi nagy sikerű játék megint megrendezésre kerül.

Sikerül-e a címvédés Prem-bloggernek?

Szóval, az elkövetkezendő hetekben különböző kérdések és feladatok fogják elözönleni a blogot, és ezek megoldásával pontokat lehet szerezni. A győztes értékes jutalomban fog részesülni (ugye, kedves Prem-blogger?)

Tehát tessék figyelni, az első forduló bármelyik pillanatban elkezdődhet... (játékszabályok később!)

Szólj hozzá!

Ötlettár

2011.11.14. 18:24 Karvaly úr

Végre-valahára sor kerül az első olyan cikkemre, ami tényleg a Premiről szól, ha már Premblog vagyunk, vagy mi. Már egyszer foglalkozott a blog a pénz elherdálásával, így ez ma beszédtémánk, az iskola felturbózása, az államkasszában lévő csekély összeg hirtelen megtöbbszöröződése esetén. Pár személyes javaslat az eszközökre:

  1. PreMMetro földalatti gyorsvasút létrehozása, buszpályaudvar, vasútállomás, Coop, A, B+C épületek megállókkal.
  2. A menzán interaktív mágneskártyás beléptetési, sorbaállási és menüválasztási rendszer beüzemelése.
  3. Füzetek helyett kizárólag elektronikus adathordozó eszközök, a székek helyett pedig napozóágyak vagy forgó irodai székek, az ott ülő kívánsága szerint.

A különböző rendezvények tekintetében sincs megállapodás. Hogy mik legyenek?

  1. Honfoglaló Házi Világbajnokság (HHVB), melyet tavaly szerény személyem nyert meg.
  2. A labdarúgó bajnokság lányokra való kiterjesztése (a futballról még írni fogok), emellett kosárlabda, floorball, asztalitenisz, illetve asztalifutball(köznapibb nevén csocsó)-bajnokságok.
  3. Kéthetente projektnap, mi más!

Egyéb tippek?

2 komment

Dátum-baj

2011.11.11. 21:30 Karvaly úr

Feltétlenül úgy gondoltam, hogy ma írnom kell, akkor is, ha rövid lesz, mert hisz ezt a napot nem hagyhatom ki...

Minden újságcikk, meg tévériport foglalkozott a mai dátummal - 2011. november 11. Sőt, mi több, a metropol meg is kérte olvasóit: 11:11 perckor fényképezzék le, mi történik éppen velük, ezeket pedig küldjék be; a képekből pedig montázsfilmet fognak készíteni. Érdekes.

Az is érdekes, hogy olyanokat írnak, hogy csak 100 évente van ilyen. Kérdem én, milyen? November 11? Az jövőre is lesz. Vagy 11:11? Mert az már holnap is. Az meg nem kérdés, hogy jövőre 2012. 12. 12-ére is ugyanez a felhatás várható...

Hozzáteszem: miért érdekes, hogy ez a dátum csak egyforma számjegyekből áll? Ennek időről időre szükségszerűen be kell következnie. Igaz, nem mindegy, milyen gyakran, de Kötekedő Józsi bácsi rögtön azt mondhatja: "Hö. Hát az olyan lesz jövőre, hogy 12. 05. 04. 6:23 perc. Hát az minden száz évbe csak egyszer fordul elő. Há' eztetet megírom a Blikkbe." Nincs igaza?

Összefoglalván: hagyjatok békén az ilyesmivel. Meg a világvégével is.

6 komment

Címkék: kötekedő józsi bácsi

Macska-túltengés

2011.11.09. 19:54 Karvaly úr

Bizonyára észrevettétek ma reggel az iskolaudvarba tévedt kiscicát. Mikor én érkeztem, még elég korán volt, ezért egyedül voltam, mikor megláttam a B felé vezető úton. Rögtön miután meglátott, felém futott, és találkozásunkkor nyávogott egy kicsit. Én ezt egy "Szia, cica" köszöntéssel nyugtáztam, de láttam, hogy jön utánam, mivel nem álltam meg. "Ejnye," gondoltam, "mit csinálsz itt?"

A nap folyamán egész nap, mindenki csak simogatta. Szegény kapott tejecskét is, pedig volt nyakörve, tehát valószínűleg gazdája is. Hideg van, na, szegény úgy fázhat...

És ezzel első kérdésemet is felteszem (válaszokat természetesen kommentben):

Kellene-e kisállat a Premibe?

  • Hogyne, egy kutya, úgy hiányolom már Fifi ugatását.
  • Persze, egy cica, úgyis olyan jó volt ma simogatni.
  • Még szép, de egy annyira különleges állat, hogy ezt most meg is fogom osztani.
  • Nem. Nem. És nem. (a háttérben pedig gazdasági, esztétikai és egyéb gondok emlegetése)

5 komment

Maffia

2011.11.06. 18:30 Karvaly úr

Tudjátok, mi a baj, kedves barátaim? A korrupció. Igen, ez a jelenség megcsúfítja életünket, nem tudunk már nélküle elképzelni semmiféle hivatalos eljárást... Kifejezetten nem tetszik ugyanis néhány dolog manapság, csak hogy a saját életemen keresztül világítsam meg a dolgokat.

Kórházban voltam a minap, és az időpontokhoz képest fél órás csúszás volt folyamatban (ami már önmagában sem meglepő...), mire sorra kerültem, 14:00 volt, pedig 12:00-ra voltam odarendelve... Szóval, hogy a lényegre térjek, jött egy anyuka a kisfiával, és leültek a váróban. Már vártak (igen, a váróban várni szoktak, nem is keveset! vannak gondolataim ennek az átszervezésével kapcsolatban, de erről talán majd máskor) vagy tíz perce, amikor a kisgyerek - kisgyerek lévén - megkérdezte: Anya, mikor kerülünk sorra? Válasz: Nyugodj meg, Peti (a nevet a személyiségi jogokra való tekintettel megváltoztattuk), majd ha kijön a doktor bácsi, meglát minket, és bemegyünk. Hát igen. Teljesen mindegy, hogy már egy órája várunk, ez senkit sem zavar. Mehetnek ők, nemde? A személyes ismeretség fontos.

Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy mikor mi alkalmazzuk ugyanezt az elvet, akkor természetesnek vesszük, és nem felháborítónak. Mikor fogorvoshoz kellett mennem, kérdeztem anyukámat, mikorra van időpontom? Azt mondta, ülj csak le, majd behívnak. Aha. Szóval ez így működik. Egy telefonhívásba került ez nekünk...

Játszottatok már a Mafia c. játékkal? Érdemes kipróbálni, nekem nagyon tetszett. A gyilkolástól eltekintve nincsenek benne igazán sértő dolgok. Nem értem, mi volt abban olyan rossz...

A Wikipédia szerint (igen, szeretem azt az oldalt!) Magyarország a CPI-listán (egy olyan mutató, ami a korrupciót méri az egyes országokban) az 50. legjobb helyen áll, megelőzve például Horvátországot vagy Görögországot(!). Meg kell jegyezni azonban, az elmúlt négy évben az index értéke monoton csökkent...

Üdítőnek így értekezésem végére érve: észrevettétek a TESCOban a húspultosok kalapját? Tiszta maffia-kinézet...

Szólj hozzá!

Remix

2011.11.01. 21:00 Karvaly úr

Elnézést, hogy nem nagyon írtam az előző napokban, de el voltam foglalva eggyel és mással... meg azt is kérték szerető és kritikus olvasóim, hogy hosszabbakat írjak, de az meg csak akkor megy, ha eszembe is jut valami (aminek most jött el az ideje). No, de térjek a tárgyra.

A remix a wikipédiás meghatározás szerint valamilyen zenei dolog feldarabolása, darabonként megváltoztatása, majd más sorrendben való összerakása. Véleményem szerint ez a fajta zene nem több, mint olcsó plágium, mondanivaló nélküli majomkodás. Mi szükség van erre? Ha lenne valamilyen üzenetem, akkor írnék egy tejesen új művet, így viszont az egyetlen üzenetem az lehet, hogy mennyire jó arc vagyok (hozzáteszem, ez a legnagyobb bajom a mai könnyűzene diszkóágazatával, valahogy nem látom a mondanivalóját ezen kívül... na mondjuk, a Thunderstrucknak sincs sokkal több jelentése).

Ma, mint jó katolikus, és halottait ápoló személy, voltam kis családommal a temetőben, és arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy az emberek nem csak úgy lerakják a mécseseket a sírokra. Nem-nem. Anyukám például perceket tudott tölteni azzal, hogy elrendezze őket a számára megfelelő kompozícióba, ami lehetőleg szép szimmetrikus legyen. Egy sírt viszont általában nem csak egy család gondoz. Mikor megérkeztünk, már voltak üvegek a sírkövön (nem, nem sörös), de persze mi is vittünk sajátokat. Így aztán újrarendeztük az egészet, és adtunk egy teljesen más képet az egésznek. Szerintem ez azért szellemi munka, ha nem is zene, remix, és mégsem plágium...

Szombaton részt vettem egy díjátadón, öltönyben, elegánsan (amennyire tőlem telt...) átszellemülten a klasszikus zenétől és a könnyektől, amiket a beszélők arcán láttam. Másnap bőrkabátban ültem az alulfűtött templomban, átszellemülten a pap prédikációjától és a meghitt légkörtől. Délután pedig hétköznapi ruhában, szotyizva álltam egy focimeccsen, átszellemülve a játéktól meg az ordibálástól. Mennyire változik az ember, mennyi arca van! Jó dolog látni, ahogy ugyanaz az alap más külsővel jelenik meg különböző szituációkban. Ám az embert nem lehet plagizálni, főleg nem önmaga által. A zene sem írja át önmagát! (Jól is nézne ki, minden egyes meghallgatás után változnának a számok a Youtube-on...)

Szóval, kedves gyerekek, a lopás nem szép dolog, és mindig legyetek igazi egyéniségek! Jó éjszakát.

5 komment

A remény csillaga

2011.10.27. 19:09 Karvaly úr

Ma reggel felkeltem az ágyamból (mellesleg a menedzserkalkulátor iszonyúan idegesítő hangjára... de legalább felkelek), és megláttam a fényt! Igen! A fényt az alagút végén. 9 napon át fog ránk sütni, beragyogja az életünket ez a rejtélyes jelenséget, melyet csak úgy hívunk: szünet. Már csak egy nap, egy kiírhatóan kibírhatatlan nap, melynek végén beköszönt az őszi tavasz, megnyugvással tölti el lelkünket, csak hogy aztán egy újabb sötét alagútba érkezhessünk... de ne legyünk ilyen anyaszomorítóak, bölcselkedjünk kicsit (nem mintha eddig nem ezt tettünk volna...):
"Ha nem mi nyerjük a papírgyűjtés, akkor otrombán elcsalták a sütinket."

1 komment

Sziasztok, és nosza

2011.10.24. 17:03 Karvaly úr

Új év, új élet. Mindenkire vonatkozik ez, az egyetemistákra, dolgozókra, gimnazistákra, gyerekekre, meg persze blogokra is, pedig azok nem is személyek. Az elmúlt időszakban nem volt túl nagy látogatottsága az oldalnak, úgyhogy most először is el kéne ezt valakinek olvasnia...

Szóval, hogy ne szaporítsam a szót, ez az első írásom itt, és bármennyire is szeretném azonnal bevetni magamat a dolgok sűrűjébe, nem lehet. Előbb meg kéne szoknom a helyzetet (ahogy említettem, a kedves publikumra ez annyira nem vonatkozik, hiszen száma körülbelül a nullával egyenlő... de mi, írók, legalább jól szórakozunk...), aztán majd sor kerülhet a nagyobb lélegzetvételű posztokra, melyek komoly filozófiai problémákat fognak feszegetni. Ezt előrevetítendő, soraimat egy életbölcsességgel zárom:
"Ne aludj el a buszon, mert fékezéskor a fejed nagy sebességgel fog egy valószínűleg kemény dologba ütközni."

4 komment

Kínai kislány kontra éhenhaló gyermekek, avagy más szemében a szálkát is...

2011.10.23. 19:33 Prem-blogger

Nem mondok senkinek újat azzal, hogy van egy videó, amin azt láthatjuk, ahogy egy kínai két éves kislányon áthajt két kamion, majd elsétál mellette nagyjából húsz ember. Erre persze a világ válasza, mi más lenne, mint, hogy mekkora gonoszak a kínaiak, főleg azok akik csak ott sétálgattak.

Bár számomra nagyon nehezen elhihető ez az egész történet, tényleg, ha megnézzük a videót a dolog egész sebből sántít. Ezzel nem is fordítanék, mert nem akarok lelketlennek tűnni annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok az. Szóval rá is térnék a valós problémámra.

A probléma márpedig az, hogy mindenki ítélkezik. Hogy lehet valakit, vérben fekve otthagyni. Ahogy megláttam a videót és a híradós kommentárt eszembe jutott, hogy annak ellenére, hogy mennyire elvárjuk, hogy más ahol tud mindenképpen segítsen annak ellenére abba már nem gondolunk bele, hogy szerintem azért itt Magyarországon, Európában, de úgy az egész ítélő világban mindenkinek tény, hogy Afrikában és jó pár más helyen emberek halnak meg nap, mint nap éhen, betegségekben és háborúkban. Szerintem be lehet ismerni, hogy ezen bizony nem nagy munka lenne segíteni, csak egyszerűen nem akarunk. Kérdem én, naivan, miért is nem?

Igazából nem akarom tovább rágni ezt a dolgot, szóval ennyi is.

1 komment

Egyetem - Y U NO FUN?

2011.10.16. 11:37 Prem-blogger

Előre is elnézést szeretnék kérni, hogy valaki egy mély mondanivalóval rendelkező cikket szeretne olvasni, mert ez bizony nem lesz az.

Igazából pont ez a cikk témája is, hogy hova tűnik tova az életöröm és a kreativitás. Elhatároztam amikor elkezdtem egyetemre járni, hogy olyan Candideosan fogok a dolgokhoz állni. A matek a lehető szakok legjobbika, a BME a lehető egyetemek legjobbika és itthon lakni pedig a lehető pozíciók legjobbika. (Na jó a Volánbusz nem a lehető buszok legjobbika, ezt be kellett már látnom - a Szerk.)

Másfél hónap egyetemi élet után be kell látnom, hogy bizony sok dologban tévedtem, amikben pedig nem tévedtem azokban is komoly kérdések merültek fel. Panaszkodni most sem fogok, hisz elég körbenéznem a világban és látom, hogy mindenki cipeli szépen rendesen a saját keresztjét. A néni a buszon akinek nem adják át a helyet, a metrópilóta aki, mint valami bányász az egész napját sötét tárnákban tölti, meg persze a többiek.

Ez a másfél hónap arra is elég volt, hogy belássam, bizony gimibe járni tényleg sokkal jobb. Akik azt mondták, hogy az egyetemen már szabad ember vagy, azok egytől egyig hazudtak. A régi barátokat talán nem veszted el, de a quality-time lényegesen lecsökken. Sokkal nagyobb teher ül a nyakadon, példának okául vegyük a hiányzásokat. Gyakorlatok 30%tól távol maradhatsz, igazolást nem kell hoznod. Viszont, ha akárcsak eggyel is többet "lógsz" el, mint az a 30% akár a teljes féléved is elveszhet. Hát tiszták a szabályok, legyél ott mindig, csinálj meg minden házit (mert van, több, mint gimiben - a Szerk.) és ha ezekkel kész vagy, akkor már lesz időd, hogy tanulj kicsit.

A legfontosabb dolog viszont amire rá kellett jönnöm, hogy olyan helyre még csak be se add a felvételidet, ahova nem tiszta szívből szeretnél menni. Akkor tényleg semmi ösztönző erőd nem lesz arra, hogy vállald az egyetemmel járó csomó hercehurcát és nehézséget.
Hát szerintem egyetemi okításból ennyi elég is így egyelőre.

Szólj hozzá!

Számelmélet höfö

2011.10.12. 12:17 Prem-blogger

4.1 Mennyi maradékot ad?

 

 

 

4.2 Bizonyítsuk be, hogy ha m, n természetes számok, melyekre m|n, akkor ᵠ(m)|ᵠ(n).

4.3 Bizonyítsuk be, hogy minden n egész számra 13|n^13+12n

4.4 Oldjuk meg az alábbi lineáris kongruenciákat
 

(a) 512x=71(mod 283) (b) 19x=11 (mod 24) (c) 100x=88 (116)

1 komment

12.a érettségi-záróbeszéde

2011.08.21. 14:25 Prem-blogger

Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Igazgató Úr, kedves tanáraink!

Ahogy a ballagáson is hallhattuk már a 12.a búcsúszövegében "és vége". Akkor vége lett mindennek, ami miatt boldogan bandukoltunk nyolc éven keresztül az iskolába, de előttünk volt még az a megpróbáltatás, amiért közvetve és közvetlenül nyolc éve küzdöttünk. Perceken belül már ennek is vége.

A gimnáziumi nyolc évünk alatt, nem lódítok nagyon, ha azt mondom, hogy országos, de akár nemzetközi szinten is kiemelkedő képzést kaptunk. Természetesen a tananyagot is maradéktalanul magunkévá tehettük, de én inkább a morális nevelést emelném ki. Sokszor hallhattuk, és mi magunk is gyakran felemlegettük, hogy nem az érdemjegyet kell nézni, hanem a mögötte álló embert. Szerencsére bátran merem kijelenteni, hogy ha ebben az osztályban akár az embert, akár a jegyeket nézzük nem fogunk csalódni.

Tanítottak minket nyolc éven át, több ezer órán keresztül, de mint mindennek, ennek is két oldala volt. Tanáraink tanítottak minket, de ők is tanultak tőlünk. Az egész osztály nevében szeretném megköszönni az érettségire való felkészítést kedves tanárainknak.

A vizsgáztató bizottságban az objektivitást képviselő harmadik félnek, tisztet Vizsgaelnök Asszonynak szeretném megköszönni a jelenlétet és a felügyeletet. Tapasztalataim szerint, egy pedagógusnak öröm, ha jól megszerkesztett és tartalmas feleleteket hallhat az érettségiző diákoktól. Még, ha nem is az ő diákja a felelő, a vizsga visszajelzésként szolgálhat, hogy a tanári szakmának nem csak múltja, de jelenje és jövője is van. Reméljük, hogy tisztelt Elnök Asszony kellemes élményekkel távozik.

Szeretnénk megköszönni az iskolának nyolc év segítségét és útmutatását.
Kellemes nyarat kívánunk a tanárainknak és reméljük mindnyájukkal találkozhatunk a szombaton tartandó érettségi banketten!

Köszönöm a figyelmet!

-Mile Marió, 2011. június

Szólj hozzá!

Indiántánc

2011.08.03. 08:54 Prem-blogger

1: Szép a tábortűz.
2: Érzitek, mintha bennünk is égne a láng!
3: Mert ez egy indiántánc és te elhiszed?
1: Közös a feldolgozás... közös a hülyeség emberek.
2: Amúgy mit csináltatok ma?
3: Gondolom a főnök sebesen sólymokkal vadászott, majd farkasokkal táncolt és szilaj musztángokkal vágtázott a prérin.
2 és 3 nevet
1: Sebes, farkasokkal táncoló sólyomvadász, ki szilaj musztángokon vágtat a prérin. Ez a nevem, nem egy használati utasítás. A következő törzsem remélem nem lesz ilyen vicceskedvű. Nekem off, vagyis uff. Úgyis el kell temetnem apámat a hegyoldalba, nincs kedvem hozzátok.
2 és 3: Miért a hegyoldalba?
1: Mert ott van a temető.
1 kisétál.
2: Pech. Ketten maradtunk. Két indián, a lovaikkal, a romantikus tűz körül.
3: Na na na. Ez már túl a barátságon, de Oscar-díjas ötlet. Keressünk magunknak asszonyokat, mielőtt...
2: Szerintem is. Uff testvérem.

Függöny

1: Cherry coke. Nem cserokik, cherry coke.
2: És akkor 5csillagos all-inclusive rezervátum. De akkor az előző törzsfőnöknek, nem kevés az az öt év?
1: Kötél, nem öt év. Ne gondolkozz sokat "nagy cég adni pénz, indián lenni boldog".
2: Hogy beszélsz? Csak a sápadtarcúak hiszik azt, hogy mi így beszélünk.
1: Igen, csak pontosan idéztem.
2: Jól jön az a 5csillag ilyen ínséges időben. Kiszáradt a folyó is.
1: Honnan tudod?
2: Porzott utánam a kenu.
1: Jogos. De én is saját törzset alapítok.
2: Mi lesz a neve?
1: Nekem bejön ez a sziu. Meg ez a sok buta sztori rólad. Szóval olyat csinálok, amit megbánok majd holnap. Viszlát testvérem. Nap süssön rád!

Függöny

1: Ki gondolta volna 8 évvel ezelőtt, hogy majd itt fogunk ülni pipát pöfékelve.
2: Bizony senki. Akkoriban még indiántábor sem volt, akkoriban örültünk, ha a tábort nem történelemóra néven tartották meg nekünk.
1: Dupla törióra.
3: Naponta kétszer. De felnőttünk, és ezek a fiatalok már el sem hiszik amit mondunk. Megaláztatás.
2: Ahogy mondod.
1: Bizony.
3: Hallom ejtőernyős balesetet szenvedett valami ismerősöd.
2: Igen, csak annyit lehetett hallani, hogy aaaaaa-paccs.
1: Apacs. Ez tetszik.
3: Jön két indián.
1: Barátok vagy ellenségek?
3: Szerintem barátok, hisz együtt jönnek.
2(feküdve): Nah erről ennyit. Chevrolet. Fehér színű. Kopasz sofőr. Hátsó ülésen hat éves lány. Babázik.
1: Ilyen jól hallod?
2: Dehogy is, most ütötte el azt a kettőt.
3: Későre jár. 8 évet voltunk együtt. Ideje, hogy mindenki saját törzset keressen magának. Dzsingiz kánnak volt egy fia. Mohi. Indiánul is jól hangzik. Mohikán. Uff!
1: Uff te mi már ufftunk eleg... Ja, hogy... Neked is hello. Tessék. reform.
2: Bírjál magaddal, mi lesz a következő? Indián kaszinó? Na uff!

 


 

1 komment

Az idő messzeségbe elmúlásának extenzív kompendiuma

2011.06.09. 12:32 Prem-blogger

A címbe nem kell belekötni. A legjobb, ha nem is értelmezzük. Na jó, azért valami kis köze csak lesz a cikkhez a címnek, hisz nagy pofátlanság lenne akkora művésznek tartanom magamat, hogy majd én megmondom, hogy miről is szól a cikk.

Biflázva a lényeget (igen, ez így ismétlés - a szerk.) az a kiemelendő és fontos... (ez meg már nem is ismétlés, hanem erőltetettség - a szerk. [na ezt meg már felesleges volt megmagyarázni - a szerk. {leírni hogy felesleges volt megmagyarázni meg egyenesen... hát... jó, mondjuk azt, hogy nem vagyok gyakorlatban - a szerk.}])
Visszatérve az eredeti témához észre kell vennünk, hogy az idő vészesen telik.  Ma reggel elgondolkoztam azon, hogy mi volt régebben. A tegnap reggel, vagy az, hogy először beültem a A204es terem egyik balszélső padjába. Kronológiailag, természetesen a tegnap reggel volt korábban, az ötödikes évnyitó pedig régebben. De amúgy, mindkettő eltelt, mindkettő annyira régen volt már, hogy nem lehet rajta semmit változtatni. Mindkettő túl régen volt.

Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy kapunyitási pánikom van és vészesen elkezdtem merengeni megjegyezném, hogy nemrég ballagtam, ilyenkor meg csak elgondolkozhatom a múlton és a jövőn. Nyolc évnek mondtunk búcsút egy nap alatt. Bár, ez nem is annyira jó kifejezés, hiszen nem búcsút mondtunk neki, inkább eltettük ezt a nyolc évet egy dobozba, olyan kis díszes ékszerdobozba. Eltettük, hogy ezentúl máshogy tekintsünk az emlékekre.
Eltettük, nézegetjük, szép volt, jó volt és vége van. Pont és kész, nincs ezen mit vitatkozni.

Áhhá, nincs mit vitatkozni? Má' hogy ne volna. Csak éppen felnőtt véndiáknak sokkal fontosabb dolga van. Le-kell-érettségizni. Írásbelik, pipa, emeltszóbelik, pipa és akkor még hátravannak a közép szintű szóbeli érettségik. Azok, amikre én is éppen tanulnék, ha nem itt írogatnék, dehát kinek a pap, kinek a paplan. Mondjuk azért a szülők nem állnak ilyen lazán a dologhoz, hogy nembaj "te csak házasodj, boldog Ausztria", mivel ők látják, hogy akkor lehetek valami, ha hihhhetetlenül jól sikerül a magyarom is, meg a törim is. Éljen az ovinacionalizmus.

De talán erről a témáról egyelőre elég ennyi. Nem ártana immáron tanulni.
 

Szólj hozzá!

Országos Diákparlament live

2011.04.01. 09:45 Prem-blogger

9:43 Már a vonaton ülök a Keleti felé, ahonnan, majd tiszta király ODP különvonattal fogok továbbrobogni az ODP helyszínére, Zánkára. Kicsit balhés volt az egész megoldás, ahogy ide keveredtem, mivel se a vonaton, se Zánkán nem tudtak rólam, de minden nagyjából meg lett oldva és már nem tudnak hazaküldeni, akkor sem, ha akarnának. Csak ezen a vonaton kb 200 DÖKös ücsörög rajtam kívül. Lesz itt még móka, kacagás.

12:38 A vonat amin ültem amúgy elvisz Zánkáig, hiába a mázli az én oldalamon áll. Mindazonáltal még mindig nem létezem, majd Zánkán talán elismerik létjogosultságomat, vagy hazaküldenek. (mondjuk azt mondják itt mellettem, hogy nem küldenek haza, dehát tényleg, csak ebből az irányból 6 teljes vagon van tele dökösökkel - a szerk.)
Jah és Székesfehérvártól jobbra már itt a nyugat, a vonat dízellel megy, ezért kényszerített cigiszüneten vehettünk részt, persze a résztvevők kb. 90%nak haaaatttalmas bánatára (köszi utólag is - a szerk.)

1 komment

Fradista maga a természet is

2011.03.03. 17:09 Prem-blogger

Zöld és fehér, Közép-Európa legnagyobb sportklubjának színei, ha kinézünk az ablakon láthatjuk, hogy a természet miközben vívódik, önmaga is ilyen mezbe öltözik. Az utcán harc dúl, a tavasz próbálja leküzdeni a telet, már képzeljük bele a zöldséget a világba, de a tél fehérje még újra és újra előre tör.

Március van, főleg napközben, például délben már egész jó idő volt, már-már azt mondtam, hogy nini tényleg itt a tavasz. Mert este amúgy hó esett és mínuszos hideg volt. Ami decemberben még szépnek számított, az már nem több az emberek számára, mint fehér, gedvás retek, ami menjen már el a francba.
Úgy látszik, nekünk embereknek a természet sem tud megfelelni, soha, de soha, de soha.

Már a Monicomp Ligában (ez a magyar foci NBI mellesleg) is elkezdődött a tavaszi idény, most belemehetnék abba, hogy Siófok legyőzte a zöld-fehéreket, de inkább most ezt hagyjuk. A naptár is azt mondja tavasz van, az emberek is azt mondanák inkább, hogy tavasz van, csak a tavasz nem nagyon mondogatja még, hogy itt lenne.

Azt is mondhatjuk, hogy beléptünk abba az évszakba, amikor érettségizni fogunk. Két hónap és történelmet írunk, meg magyart, matekot, idegen nyelvet, egyéb tantárgyakat. Ez még a vég, úgy kapaszkodunk a suliba még, mint a tél a világba, de tudjuk, mi is és a tél is, hogy ennek már leáldozott.

A farsang is elmúlt már, kérték, hogy írjak róla, szóval megteszem.
Magam sem gondoltam volna, hogy a zsűri komolyan másfél órán keresztül értékeli az előadásokat, és de. Nem pletykálnak, meg lustálkodnak. Próbálják kihozni a legtisztességesebb végeredményt. A díjazás szerintem úgy hibás ahogy van, például most mi ér többet, egy második helyezés, vagy a legjobb jelmezért járó díj?
Láttunk nagyon színvonalas előadásokat(apropó, hosszú, színes és a farsangnak van? színvonal - a szerk.) és kevésbé színvonalasakat. Kíváncsi vagyok mikorra unják meg az emberek, hogy felvesznek egy farmert, egy fekete pólót és akkor most ők táncolnak. Ez itt kérem a farsang, nem a táncdalfesztivál. A 10c produkciója ennyiben kitűnt a többi tánc közül, mivel nekik legalább nagyon jó volt a jelmezük, ami valljuk be, egy farsangnál elsőrangú szempont. A jelmez után jön csak az ötletesség és az előadás mivoltja, a koreográfia. Sokan elsiklottak e fölött, pedig nem kellett volna.

Nah a farsangról ennyit írnék. Azt, meg hogy a tanárok miért nem öltöztek be semminek nem értem. (így kicsit fura bizonyos zsűritagok megnyilvánulása a végzős diákok "szar produkcióival" kapcsolatban - a szerk.)

További jó tavaszt emberek, szervusztok.
 

Szólj hozzá!

Fakutya tépett szét egy postaládát Baranyában!

2011.02.21. 21:20 Prem-blogger

Igazából el tudnám ezt cikket is intézni annyival, hogy legyetek jók, ha tudtok, mindjárt nyár és csiripelnek a jégvirágok. De erre még mindig senki nem kiváncsi (ergó ergya a közönség)

December 22 óta nem volt életképes írói megmozdulás a blogon. De mindezek ellenére napi 6-10 ember bőszen olvassa a légüres teret. Persze közben Gödöllőt megszállták az EU-sok, meg a zsaruk akik biztosítják nekünk a napi lócitromot a város utcáin. Ez úton is köszönjük nekik, dehát tényleg lovasrendőrökkel kell biztosítani a helyszínt, hátha nem tüntet itt senki, akkor legalább trágyázzuk a járdát, hátha kinő rajta egy bűneset.

Globális változásokat talán nem is hoz nekünk ez az egész móka, de gyanús, hogy Gödöllő nagyon szét akar esni, de biztosították az egész várost, hisz teljesen betekerték kordonnal. Betonbiztos atombunker az akció fedőneve és az egész kastélyt próbálják még hello kittysebb színűre festeni, amire a festéket a festékgyár biztosította. A színt meg a fény visszaverődése. De elkalandoztam. Egyszerűen nem értem, miért van a város kellős közepén a marhanagy rózsaszín pihe puha babaház.

Lovak, zsaruk, öltönyös fószerok. Tiszta vadnyugat.

Másik érbevágóan fontos téma. A DÖK nagy erőkkel működik. Olyan dolgok vannak kilátásban, hogy az csak na. Minden fejleményről naprakészek lesztek, tudósításból kifolyólag. Jah és a Black Metal, nem az Egyesült Államok beli rabszolgák leszármazottainak a zenéje. Szeretettel!

1 komment

A sánta Klausz gyün a városba?

2010.12.22. 18:34 Prem-blogger

 

Hát emberek, 2010 december 22-én nyugodtan datálhatom a következő eseményt: Még mindig nem történt meg a világ vége.

Már magában ez elegendő információ lenne egy cikkhez, de most az egyszer megerőltethetem magam és írkálhatok dolgokat.
Arról, hogy ez milyen sikeres év volt és mennyi szép és jó dolog történt nem tépném a számat, ezt már hallottuk sokszor, talán az elégségesnél is többször.
Az év hosszúsága átlagos volt, 365 nap és üszkve 8 óra, idén először történt meg az, hogy az osztályok száma egyáltalán nem nőtt. Meg, ha csak az iskolaévet nézzük, komolyabb botrány nem is történt az iskolában.
Talán sokan nem tudják, de én lettem időközben az aktuális diákönkormányzati elnök. Hát ezt is le akartam írni ide valamikor, most megtettem. Végre.

De igazából most is túl sokat tépem a számat, az a lényeg, hogy lássuk meg a világban a jót, a boldogságot és az örömöt, találjuk meg a bennünk rejlő szeretetet és vidámságot és éljük meg ezt a karácsonyt és újévet úgy, ahogy azt illik. Meghitt és békés ünnepeket kívánok minden olvasómnak és családjának! Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag újévet!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása